Válasszon
nyelvet !		Choose the
language please !		Wählen Sie die
Sprache bitte !		Choisissez la
langue svp !

Az applet használata: Dupla jobb click segítségével a gráfot a felhasználható területen középre igazítja. A Ctrl + 1, 2, 3, 4 használatával lehet a gráf irányítottságán változtatni, jobb click és az egér mozgatás segítségével pedig lehetőség van zoom-olásra.

Windows 2000 - Haladókönyv haladó szoftverhez



A hálózat működését a Windows 2000-ben az úgynevezett hálózati kapcsolatokon (network connections )keresztül határozhatjuk meg .


A Windows 2000-et futtató számítógép egy vagy több hálózati kapcsolattal rendelkezhet .


Egy hálózati kapcsolat hardver- és szoftverelemek együttesét határozza meg ,amelyek biztosítják a számítógép kommunikációját egy adott hálózat felé .


Általában minden ,a számítógépben levő hálózati csatolóelemhez (hálózati csatolókártyához ,modemhez ,ISDN-csatolókártyához stb. )tartozik legalább egy hálózati kapcsolat ,amelynek révén az adott csatolóelemen keresztül elérhetők más számítógépek erőforrásai .


Ha egy hálózati csatolóelemhez nem tartozik hálózati kapcsolat ,akkor a programok nem kommunikálhatnak rajta keresztül .


Minden hálózati kapcsolat hardver- és szoftverelemek egyedi kombinációja ;a különböző kapcsolatok elemei egymástól függetlenül konfigurálhatók (az egyik hálózati kapcsolat például biztosíthatja az összeköttetést a helyi hálózattal ,egy másikkal pedig az internethez lehet kapcsolódni telefonvonalon keresztül ).


A hálózati kapcsolatok meghatározzák az alkalmazások és a hálózat közötti szolgálati utat .


Ez annyit jelent ,hogy a rendszer különböző elemei meghatározott sorrendben különböző szintű és bonyolultságú műveleteket hajtanak végre .


Példaképpen lássuk ,mi történik a Windows 2000-ben ,ha egy felhasználó a hálózat egy másik gépén el akar olvasni egy állományt :


Az operációs rendszer a felhasználó (programja )által megadott elérési út (\\kiszolgáló\megosztás\könyvtár\...\állománynév )alapján észleli ,hogy a kérés nem a helyi állományrendszernek szól ,ezért azt átirányítja a hálózat felé .


Ez annyit jelent ,hogy a hálózaton keresztül meg kell szólítania a névvel megadott számítógépet ,és továbbítania hozzá az állomány megnyitására és elolvasására vonatkozó parancsokat -és fogadnia kell a műveletek eredményét .


Mindehhez persze szükséges ,hogy az állomány elolvasását kérő felhasználó (1) ismert legyen a távoli számítógép -a kiszolgáló -számára ,és (2) rendelkezzen az állomány elolvasását lehetővé tevő hozzáférési jogokkal .


Az ügyfél és a kiszolgáló számítógép közötti kommunikáció ezért magába foglalja (1) a felhasználó hitelesítését ,(2) a hozzáférési jogok ellenőrzését ,(3) az állományra vonatkozó parancsok elküldését és az eredmény fogadását .


Azt a rendszerelemet ,amely az állományra vonatkozó kérést elküldi a hálózaton keresztül ,átirányítónak (redirector )vagy ügyfélprogramnak (client )nevezzük .


Az architektúra szempontjából a kettő nem ugyanaz -így a két szó nem használható egymás helyett -,de ebben az erősen egyszerűsített leírásban nincs alkalmunk különbséget tenni köztük .


Azt a rendszerelemet ,amelyet a kérést fogadó számítógépen feldolgozza és kiszolgálja a hálózaton érkező kéréseket ,kiszolgálónak (server )nevezzük .


A két elem -az átirányító és a kiszolgáló -az operációs rendszer egyéb ,alacsonyabb szintű szolgáltatásait használja fel arra ,hogy kiépítse az egymás közötti kommunikációs csatornát .


Az átirányítónak a másik gép kiszolgáló komponenséhez szóló kérései hálózaton továbbítandó üzenetek formájában jelennek meg .


Ugyanígy üzenetek formájában küldi vissza a kiszolgáló komponens a kért műveletek eredményeit .


Az üzenetek célba juttatásáról az operációs rendszer többi hálózati szolgáltatásának ,egészen pontosan a hálózati protokollnak kell gondoskodnia .


A protokoll az operációs rendszer azon eleme ,amely meghatározza ,hogy a hálózat két számítógépe között milyen szabályok szerint zajlik a kommunikáció .


Egyfajta nyelvről van tehát szó ,amelyen a két számítógép "beszélget ".


A protokollnak alapvetően két feladata van :(1) a név alapján meg kell találnia a hálózatban azt a számítógépet ,amelynek az üzenet szól ;(2) fel kell vele építenie a kapcsolatot ,és továbbítania kell az üzenetet .


Az elsőt mondjuk hálózati (címzési ),a másodikat szállítási jellegű műveletnek is .


Mivel a magasabb szintek felé a protokoll működése a szállítási művelet ,vagyis az üzenet továbbítása formájában látszik ,a protokollt szállítási protokollnak is nevezzük .


A szállítási protokoll különböző jellegű szolgáltatásokat kínál(hat) ,és a magasabb szinten működő programok (például az átirányító és a kiszolgáló )az elvégzendő művelet függvényében választhat ezek közül .


A szolgáltatásokat két minőségi szempont szerint csoportosítjuk :


A szállítási protokoll nyújtotta kapcsolat lehet kapcsolatnélküli (connectionless )és kapcsolatorientált (connection oriented vagy session-based ).


Az előbbi során a kommunikáló számítógépek (pontosabban a rajtuk futó programok )között egy-egy rövid üzenet elküldése erejéig jön létre kapcsolat ,annak szervezett folytatása nem lehetséges .


Az utóbbi esetben viszont a hálózaton át kommunikáló programok között virtuális csatorna ,úgynevezett munkamenet (session )jön létre :ekkor a szállítási protokoll gondoskodik a kapcsolat felépítéséről ,fenntartásáról és -ha már nincs rá szükség -lebontásáról .


A kapcsolat fennállása alatt folyamatos ,több (sok )üzenetből álló kommunikáció lehetséges a két számítógép (pontosabban a rajtuk futó programok )között .


Elsősorban kapcsolatorientált kommunikáció esetén lehetőség van a kapcsolat minőségének garantálására .


A garantált minőségű -megbízható -kapcsolat jellemzői :a kapcsolat fennállása során elküldött valamennyi üzenet megérkezik ;abban a formában érkezik meg ,amelyben elküldték ;az üzenetek az elküldésüknek megfelelő sorrendben érkeznek meg .


Ezt a kapcsolatot fenntartó szállítási protokoll biztosítja ,ha garantált minőségű kapcsolat létrehozását kérték tőle .


A kapcsolatorientált kommunikáció általában egyben garantált minőségű is ,míg a kapcsolatnélküli többnyire nem .


A szállítási protokoll ténykedésének eredménye ,hogy létrejön az az adatfolyam ,amelyet ki kell juttatni a hálózatra ,vagyis megfelelő elektromos (elektromágneses )jelekké kell alakítani ,hogy a vezetéken vagy a rádiócsatornán továbbítani lehessen .


Ez utóbbit már az operációs rendszer hálózati szolgáltatásai közül a legalacsonyabb szintű réteg ,vagyis a hálózati csatolókártya illesztőprogramja ,valamint maga a hálózati csatolókártya végzi el .


Szigorúan véve a idetartozik a hálózati kábelezés ,illetve mindazon köztes berendezések ,amelyek a kommunikáló számítógépek között elhelyezkednek ,hiszen ezek is részt vesznek a hálózati jelek előállításában és továbbításában .


A fenti felbontás a valódi architektúrát jelentősen egyszerűsíti .


Annyi viszont mindenképp látszik belőle ,hogy a hálózati funkciókat az operációs rendszerben egyfajta rétegszerkezet valósítja meg .


Minden rétegnek megvan a maga jól körülhatárolt feladata ,és mindannyian a közvetlenül alattuk elhelyezkedő rétegek szolgáltatásait használják fel a kommunikáció megvalósítására .


Az absztrakt modell szerint minden réteg a másik számítógépen vele azonos szinten elhelyezkedő réteggel "beszélget ",vagyis az átirányító a kiszolgálóval ,a szállítási protokoll a másik számítógépen működő szállítási protokollal ,a hálózati csatolókártya pedig a másik számítógép hálózati csatolókártyájával .


Csak persze az átirányítónak és a kiszolgálónak mindenfajta kommunikációhoz szüksége van a szállítási protokoll szolgáltatásaira ,az pedig a fizikai réteg (a hálózati csatolókártya és illesztőprogramja )nélkül nem tud megfelelni feladatának .


A fenti rendszerben az átirányító ,illetve a kiszolgáló helyén más ,úgynevezett alkalmazási szintű funkció is lehet .


Az átirányító-kiszolgáló együttest a Windows-hálózatokban működő erőforrás-megosztás alkalmazza .


Egyéb helyzetekben ,például internetkapcsolat esetén ,az átirányító helyén webböngésző program ,a kiszolgáló helyén pedig webkiszolgáló program működhet :az előbbi kéréseket küld a kiszolgálónak -a webkiszolgáló programot futtató számítógépnek -HTML-dokumentumokra vonatkozóan ;az utóbbi pedig a kérésnek megfelelően megkeresi a kért dokumentumokat a saját merevlemezén ,és elküldi a böngészőt futtató számítógépnek .


A hálózati funkciókat megvalósító rétegszerkezetet valójában jóval bonyolultabb a fent leírtnál ,ám a könyvünkben ismertetett műveletek elvégzéséhez ez a leírás is megfelelő lesz .


A rétegszerkezetre léteznek szabványok is .


Ezek közül a legismertebb -és legelméletibb -a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Standards Organization ,ISO )OSI nevű referenciamodellje (OSI :Open Systems Interconnection ,a m. nyílt rendszerek összekapcsolása ),amely a hálózati funkciók hét rétegét különbözteti meg .


Minden létező hálózati rendszert valahol ehhez a referenciamodellhez mérnek ,akkor is ,ha a hálózat megvalósítása nem követi szorosan a szabványt .


Vannak emellett kváziszabványok ,amelyek a hétrétegű referenciamodellt csak részben ,illetve a szabványtól eltérő módon valósítják meg .


Ilyen például a legtöbb helyi hálózat fizikai funkcióit megvalósító Ethernet szabvány ,illetve a szállítási protokoll szerepét betöltő TCP/IP ,IPX/SPX vagy NetBEUI :az első nyílt szabvány ,a második a Novelltől ,a harmadik pedig az IBM-től származik .


Azért ezeket soroltuk fel ,mert ezek vannak megvalósítva a Windows 2000-ben .


Vigyázni kell a protokoll szóval is :valójában protokoll minden olyan szabály- ,illetve eljárásrendszer ,amely számítógépek (programok )kommunikációját határozza meg .


Így protokoll az az eljárás is ,amellyel az átirányító és a kiszolgáló "beszélget ",és protokollt valósít meg a hálózati csatolókártya is ,amikor a kapott adatbiteket adott eljárással elektromágneses jelekké alakítja :a vezeték túlsó végén levő másik számítógép ennek az eljárásnak megfelelően alakítja vissza adatbitekké a fogadott jeleket .


Az a rendszerelem ,amelyet szállítási protokollnak neveztünk ,valójában több protokollt valósít meg ;ezért a szállítási protokollt helyesebb protokollrendszernek (protocol stack Az angol kifejezés jelentése protokollverem ,amely jobban kifejezi ,hogy a hálózati működés meghatározott rendben egymásra épülő protokollok együttműködésének eredménye .Azonban a rendszer szó -bár jelentése általánosabb -többet mondhat annak az Olvasónak ,akinek (még )nincsenek kiterjedt hálózati ismeretei .)nevezni ,ahogy a későbbiekben e könyvben is tesszük .


Már csak azért is indokolt inkább ezt a kifejezést használni ,mert a szabványos referenciamodell szállítási rétege sokkal szűkebb feladatkört határoz meg ,mint az általunk szállítási protokollként aposztrofált rendszerelem -láthattuk is a korábbiakban ,hogy a tényleges szállítási funkció csak egy a szállítási protokoll (illetve most már protokollrendszer )feladatai közül .


A hálózati funkciókat megvalósító rétegszerkezetről ,illetve a protokollokról számos elméleti írás született .


Ezek közül a legalapvetőbbeket felsoroltuk könyvünk irodalomjegyzékében .

A dokumentumban összesen 59 mondat ezen belül 173 tagmondat talalható. A dokumentumban szereplő mondatok a küvetkezőképpen épülnek fel: 544 főnévi csoport, 211 jelzői melléknévi szerkezet, 65 határozószói csoport, 17 főnévi igenév szerepel.

A dokumentumban összesen 1308 szó jelenik meg.

Az egyes színek jelentése:
Főnév
Ige
Számnév
Melléknév
Névelő
Névutó
Mondat értékű szó
Névmás
Kötőszó
Határozószó
Nyilt tokenosztály