Válasszon
nyelvet !		Choose the
language please !		Wählen Sie die
Sprache bitte !		Choisissez la
langue svp !

Az applet használata: Dupla jobb click segítségével a gráfot a felhasználható területen középre igazítja. A Ctrl + 1, 2, 3, 4 használatával lehet a gráf irányítottságán változtatni, jobb click és az egér mozgatás segítségével pedig lehetőség van zoom-olásra.

Utas és holdvilág



Mikor magához tért ,még mindig nem tudott egy szót sem olaszul .


Az ápolónőtől magyarul kérdezte ,fáradt és ijedt hangon ,a szokásos kérdéseket ,hogy hol van ,és hogy került ide .


Minthogy az ápolónő nem tudott felelni ,magától is rájött —nem volt nagyon nehéz —,hogy kórházban van .


Arra is visszaemlékezett ,hogy milyen furcsán érezte magát a hegyek közt ,és megnyugodott .


Csak arra volt kíváncsi ,hogy mi baja .


Fájdalmat nem érzett ,csak nagyon gyenge és fáradt volt .


Szerencsére volt a kórházban egy orvos ,aki félig angol volt ,ezt hívták Mihály ágyához .


Mihály sokáig élt Angliában ,és az angol nyelv annyira átment a vérébe ,hogy most sem felejtette el ,és jól megértették egymást .


—Semmi baja —mondta az orvos —,csak valami rettenetes kimerültség .


Mit csinált maga ,hogy ennyire elfáradt ?


—Én ?—kérdezte Mihály eltűnődve .


—Semmit .


Éltem .


És elaludt .


Mikor felébredt ,sokkal jobban érezte magát .


Az angol orvos megint eljött hozzá ,megvizsgálta ,és közölte vele ,hogy semmi baja ,néhány nap múlva felkelhet .


Az orvost érdekelte Mihály ,és sokat beszélgetett vele .


Szerette volna megtudni ,hogy miben fáradt el ennyire .


Lassanként észrevette ,mennyire nyugtalanítja Mihályt az a gondolat ,hogy néhány nap múlva egészséges lesz ,és ki kell mennie a kórházból .


—Van valami dolga itt Folignóban vagy a környéken ?


—Dehogy van .


Azt se tudtam ,hogy Foligno a világon van .


—Hová akar innen menni ?


Visszamegy Magyarországra ?


—Nem ,nem .


Olaszországban szeretnék maradni .


—És mit akar itt csinálni ?


—Fogalmam sincs .


—Vannak hozzátartozói ?


—Nem ,nincs senkim —mondta Mihály ,és ideges gyengeségében sírva fakadt .


A lágyszívű orvos nagyon megsajnálta az elhagyott embert ,és azontúl még nagyobb szeretettel bánt vele .


Pedig Mihály nem azért sírt ,mert csakugyan nem volt senkije ,hanem ellenkezőleg ,azért ,mert annyi mindenkije volt ,és félt ,hogy nem őrizheti meg sokáig magányát ,amelyet itt a kórházban annyira élvezett .


Elmondta az orvosnak ,hogy egész életében vágyódott azután ,hogy kórházban fekhessen .


Persze nem mint nagybeteg vagy szenvedő ,hanem így ,ahogy most feküdt ,tétlen és akarattalan fáradtságban ,ápolva ,minden cél és vágy nélkül ,túljutva az emberi dolgokon .


—Hiába ,Olaszország mindent megad nekem ,ami után vágyódtam —mondta .


Kiderült ,hogy az orvos éppúgy szereti a történelmi asszociációkat ,mint Mihály .


Lassanként minden szabad idejét Mihály ágya mellett töltötte ,fáradtan csapongó történelmi beszélgetésben .


Mihály sokat tudott meg Angela de Folignóról ,a misztikus szentről ,a város legnevezetesebb szülöttjéről ,akiről Folignóban az emberek általában nem is hallottak .


És sokat tudott meg az orvosról magáról ,akinek kalandos családi történetei voltak ,mint minden angolnak .


Az apja valamikor tengerésztiszt volt ,egyszer Singapore-ban sárgalázt kapott ,betegségében rettenetes látomások gyötörték ,és mikor meggyógyult ,katolizált ,mert úgy gondolta ,hogy csak így menekülhet meg a pokol kínjaitól .


Vallásos ,nagyobbára anglikán lelkészekből álló családja elfordult tőle ,mire az öreg angolgyűlölővé vált ,elhagyta a haditengerészetet ,olasz kereskedelmi szolgálatba állt ,és később olasz nőt is vett feleségül .


Richard Ellesley —ez volt az orvos neve —Olaszországban töltötte gyermekkorát .


Olasz nagyapja után tekintélyes vagyon maradt rájuk ,apja a fiatal Ellesleyt Harrow-ban és Cambridge-ben iskoláztatta .


A háborúban az öreg visszatért az angol haditengerészethez ,és elesett a skagerraki csatában ,vagyonuk elment ,és Ellesley azóta mint orvos keresi kenyerét .


—Apámtól nem maradt egyéb rám ,mint hogy félek a pokoltól —mondta mosolyogva .


A szerepek itt felcserélődtek .


Mihály ugyan nagyon sok mindentől félt ,de a pokoltól egyáltalán nem ,a túlvilági élet iránt semmi érzéke nem volt ,és megpróbálta az orvos gyógykezelését .


Mert gyógykezelésre sürgős szükség volt ,a kis angol doktort csaknem harmadnaponként megszállta a rettentő félelem .


A félelmet nem bűntudat váltotta ki :tiszta és jóságos lélek volt ,nem is tudta magát semmi nevezetesebb bűnnel vádolni .


—Hát akkor miért gondolja ,hogy a pokolba kerül ?


—Istenem ,azt én nem tudhatom ,miért fogok odakerülni .


Nem magamtól megyek ;visznek majd .


—A sátánnak csak a gonoszok fölött van hatalma .


—Azt sosem lehet tudni .


Hiszen az imádság is azt mondja (maga is ismeri ):Szent Mihály arkangyal ,védelmezz minket harcainkban ;a sátán gonoszsága és incselkedései ellen légy oltalmunk .


Parancsoljon neki az Isten ,esedezve kérünk ;és te ,égi seregek fejedelme ,a sátánt és más gonosz szellemeket ,kik a lelkek veszedelmére törnek e világon ,Isten erejével taszítsd a kárhozatra .


Az imádság Mihályban az iskola kápolnáját idézte fel és azt a kamaszkori borzongást ,amit annak idején ez az ima mindig kiváltott belőle .


De nem a sátán és a kárhozat borzongatta meg ,hanem az imádság zordon ,ősidőkbe nyúló történelmisége —a katolikum egyébként korszerű volt a számára vagy korszerű is ;csak ez az imádság volt olyan ,mintha rég eltemetett korokból maradt volna itt .


Ellesley ,mikor pokolfélelmei elfogták ,papokhoz és szerzetesekhez sietett ,hogy oldják fel bűnei alól .


De ez sem használt sokat .


Részben mert nem érezte magát bűnösnek ,és a bűnbocsánat nem segített rajta .


Részben pedig az volt a baj ,hogy gyóntatói többnyire primitív ,vidéki papok voltak ,akik nem mulasztották el újra meg újra felhívni figyelmét a pokol borzalmaira ,és így csak súlyosbították helyzetét .


Még leginkább az amulettek és egyéb varázsszerek segítettek .


Egyszer egy öreg szent asszony megfüstölte valami szent fűvel ,és akkor két hónapig nyugodt volt .


—De hát maga —kérdezte —,maga egyáltalán nem fél ?


Hát maga mit gondol ,mi történik a lélekkel a halál után ?


—Semmi .


—És a halhatatlanságban és az örök életben nem reménykedik ?


—A nagyok neve örökre fennmarad .


Én nem vagyok nagy .


—És kibírja így az életét ?


—Az más kérdés .


—Nem értem ,hogyan hiheti ,hogy aki meghalt ,az teljesen megszűnik .


Hiszen ezer bizonyíték van az ellenkezőjére .


Minden olasz megmondhatja magának és minden angol .


Ebben a két nációban nincsen olyan ember ,aki ne találkozott volna már halottakkal ,és mégiscsak ez a két legrendesebb nép .


Nem értem ,a magyarok milyen emberek .


—Maga is találkozott már halottakkal ?


—Hogyne .


Nem is egyszer .


—Hogyan ?


—Nem mesélem el ,mert esetleg felizgatná magát .


Bár az egyik olyan egyszerű volt ,hogy nem is izgathatja fel .


A háború alatt Harrow-ban tanultam .


Egy nap fekszem az ágyamban —mert influenzám volt —,és kibámulok az ablakon .


Egyszer csak az ablakpárkányon ott áll az apám ,tengerésztiszti egyenruhában és szalutál .


Csak az volt a különös ,hogy tiszti sapkáján két szárny volt .


Mint ahogy Mercuriust szokták ábrázolni .


Kiugrottam az ágyból ,és kinyitottam az ablakot .


De addigra már nem volt ott .


Ez délután történt .


Apám aznap reggel esett el .


Ennyi ideig tartott ,amíg a lélek a Skagerraktól Harrow-ba ért .


—És a másik történet ?


—Az sokkal rejtelmesebb ,az Gubbióban történt ,nem is olyan régen .


De azt most igazán nem mesélhetem el .


—Gubbio ?


Miért olyan ismerős nekem ez a név ?


—Bizonyára Szent Ferenc legendájából ,a Fiorettiből .


—Persze ,igaz ,a gubbói farkas …akivel Szent Ferenc szerződést kötött ,hogy nem fogja bántani a város lakóit ,akik ennek fejében gondoskodnak ellátásáról …


—És esténként látni lehetett a farkast ,amint kis kosárral a nyakában sorra járja Gubbio házait ,és egybegyűjti a szeretetadományokat .


—Ez a Gubbio még most is megvan ?


—Hogyne ,itt van a közelben .


Nézze meg majd ,ha meggyógyult .


Nagyon érdemes ,nemcsak a farkas emléke miatt …


Sokat beszélgettek Angliáról is ,Ellesley doktor másik hazájáról ,ahová nagyon vágyódott .


Mihály is nagyon szerette Angliát .


Két nagyon komoly és álmodozó évet töltött ott ,mielőtt Párizsba és haza ment volna .


Londonban a magány orgiáit ülte ,néha hetekig nem beszélt senkivel ,csak munkásokkal külvárosi sörházakban és azokkal is csak néhány szót .


Szerette a szörnyű londoni klímát ,vizes ,püffedt ,ködös puhaságát ,amelybe úgy el lehet süllyedni ,oly hűséges kísérője a magánynak és a spleennek .


—A londoni november nem is hónap —mondta —,hanem lélekállapot .


Ellesley nagyon helyeselt .


—Látja ,most eszembe jut —mondta Mihály —,hogy a londoni novemberben egyszer én is megéltem valamit ,ami a magához hasonló emberekben bizonyára megerősítette volna azt a hitet ,hogy a halottak vannak valamiképp .


Engem csak abban erősít meg ,hogy valami baj van az idegrendszeremben .


Hallgasson ide .


Egy délelőtt bent dolgoztam a gyárban (mondom ,november volt ),mikor telefonhoz hívtak .


Egy ismeretlen női hang arra kért ,hogy délután okvetlenül ,rendkívül fontos ügyben jöjjek el ide és ide —megmondott egy ismeretlen címet és nevet .


Tiltakoztam ,hogy bizonyára tévedés lesz a dologban .


"De nem ",mondta a női hang ,"egy magyar gentlemant keresek ,aki a Buthroyd-gyárban dolgozik ,mint volontaire —van ott több is olyan ?"


"Nincs ,mondtam ,és a nevem is stimmel .


De mondja meg ,hogy miről van szó .


Nem mondhatja meg …


Sokáig beszéltünk ,végül mégis megígértem ,hogy elmegyek .


El is mentem ,mert kíváncsi voltam .


Van olyan férfi ,akit nem izgat a telefonban megcsendülő ismeretlen és kellemes női hang ?


A nők ,ha ismernék a férfiakat ,mindent telefonon és ismeretlenül kérnének tőlük .


Az utca —a Roland Street —Londonnak abban az ellenszenves részében terül el ,a Tottenham Court Road mögött ,a Sohótól északra ,ahol azok a művészek és prostituáltak laknak ,akiknek már arra sem telik ,hogy a Sohóban vagy a Bloomsbury negyedben lakjanak .


Nem tudom biztosan ,de nagyon valószínűnek tartom ,hogy itt szoktak lakni Londonban a vallásalapítók ,a gnosztikusok és a szerényebb spiritiszták .


Az egész negyed a vallási lecsúszottságot fejezi ki .


Szóval ide kellett mennem .


Tudnia kell ,hogy hihetetlen mértékben fogékony vagyok az utcák és a tájak hangulata iránt .


Amint mentem a sötét utcákon át ,a Roland Streetet keresve ,a ködben —nem fog volt ,csak mist ,olyan fehér ,szemező ,tej szerű köd ,igazi novemberi —annyira elfogott a vallási lecsúszottság érzése ,hogy majdnem tengeri beteg lettem .


Végre megtaláltam a házat és a kapu melletti táblán a nevet ,amelyet az ismeretlen telefonhang megadott .


Becsöngettem .


Egy idő múlva csoszogás hallatszott ,és egy álmos ,lompos cseléd nyitott ajtót .


—Mit akar ?—kérdezte .


—Hát nem tudom —mondtam ,és zavarban voltam .


Ekkor mintha valaki ,nagyon messziről ,lekiáltott volna .


A cseléd elgondolkozott ,és egy ideig nem szólt egy szót sem .


Azután elvezetett egy piszkos kis lépcsőhöz ,és azt mondta ,angol szokás szerint :"Menjen csak egyenest előre ?"


"Ő maga lent maradt .


Fent egy nyitott ajtót és egy félhomályos szobát találtam ,a szobában nem volt senki ,ellenben a szemben levő ajtó éppen akkor csukódott be ,mintha valaki abban a pillanatban hagyta volna el a szobát .


Megemlékezve a cseléd utasításáról ,keresztülmentem a szobán ,és benyitottam az éppen becsukódott ajtón .


Megint egy félhomályos ,régimódi ,poros és ízléstelen szobába értem ,amelyben nem volt senki ,ellenben a szemben levő ajtó megint éppen becsukódott ,mintha valaki éppen kiment volna .


Megint átmentem a szobán ,és benyitottam a harmadik ,majd a negyedik szobába .


Előttem egy ajtó folyton halkan becsukódott ,mintha valaki járna előttem .


Végre az ötödik szobában …különben túlzás azt mondani ,hogy végre ,mert az ötödik szobában sem volt senki ,de itt legalább nem csukódott be előttem egy ajtó .


Ennek a szobának csak egy ajtaja volt ,az ,amelyen át beléptem .


De aki előttem járt ,nem volt a szobában .


A szobában lámpa égett ,más bútor nem volt benne ,mint két karosszék .


A falakon képek ,szőnyegek ,mindenféle értéktelen és divatjamúlt holmi lógott .


Habozva leültem az egyik karosszékbe ,és várni kezdtem .


Közben mindegyre nyugtalanul néztem körül ,mert azzal már tisztában voltam ,hogy valami nagyon furcsa dologról van szó .


Nem tudom ,meddig ülhettem így ,amikor egyszerre a szívem rettenetesen dobogni kezdett ,mert megtaláltam azt ,amit öntudatlanul egyre kerestem .


Az első pillanattól kezdve ,amint beléptem ebbe a szobába ,úgy éreztem ,hogy engem néznek .


Most azután megtaláltam .


Az egyik falon japáni szőnyeg lógott ,különböző sárkányokat és meghatározhatatlan állatokat ábrázolt ,és az állatok szeme nagy színes üveggömbökkel volt kirakva .


Most láttam ,hogy az egyik állatnak a szeme nem üveggömb ,hanem szem ,és engem néz .


Illetve hogy a szőnyeg mögött áll valaki ,és engem néz .


Minden más körülmények közt valami detektívregényszerű dolog jutott volna eszembe ,hiszen annyit olvashat az ember idegenekről ,akik Londonban nyom nélkül eltűntek ,és az én történetem szabályosan úgy kezdődött ,mint ahogy az ember ilyen eltűnési históriák kezdetét elképzeli .


Mondom ,a természetes az lett volna ,hogy megijedek ,bűntényt sejtek ,és védekező attitűdbe helyezkedem .


De nem ezt tettem .


Mozdulatlanul ,megdermedve ülve maradtam .


Mert ,uram ,az a szem ismerős volt …


—Hogyhogy ?


—Az a szem ,egy ifjúkori barátom szeme volt ,bizonyos Ulpius Tamásé ,aki egészen fiatalon és tragikus ,bár tisztázatlan körülmények között meghalt .


Néhány pillanat alatt el is múlt a rémületem ,és valami halvány ,kísérteties öröm fogott el ,az örömnek valami kísértete .


"Tamás !",kiáltottam ,és oda akartam sietni hozzá .


De a szem abban a pillanatban eltűnt .


—És aztán ?


—Tulajdonképpen nincs is tovább .


Ami ezután jön ,teljesen értelmetlen .


A szobába belépett egy idősebb asszony ,különös ,régimódi ,ellenszenves ,nagyszemű nő ,és meglehetősen kifejezéstelen arccal kérdezett valamit tőlem .


Nem értettem ,nem angolul beszélt .


Megpróbáltam franciául ,németül ,magyarul is ,de a hölgy szomorúan rázta fejét .


Azután valamit mondott egy ismeretlen nyelven ,most már növekvő élénkséggel ,és közben egyre kérdésekkel ostromolva .


Én füleltem ,hogy legalább arra jöjjek rá ,hogy milyen nyelven beszél .


Jó fülem van a nyelvekhez ,azokhoz is ,amelyeket nem értek :megállapítottam ,hogy az a nyelv ,amelyen a nő beszél ,nem latin ,nem germán ,nem szláv nyelv ,de még csak nem is finnugor ,mert valamikor tanultam finnül az egyetemen .


És akkor egyszerre biztos voltam benne ,hogy azon a nyelven ő beszél egyedül a világon .


Hogy miért gondoltam ,nem tudom .


De annyira megrémültem ,hogy felugrottam ,és végigrohantam vissza a szobákon át ,ki a házból .


—És hol a magyarázat ?—kérdezte Ellesley .


—Nem tudok más magyarázatot ,mint hogy november volt .


Valami furcsa ,oktalan tévedés révén kerülhettem ebbe a házba .


Életünk tele van értelmetlen koincidenciákkal …


—És a szem ?


—A szemet bizonyára csak én képzeltem ,a furcsa környezet és a londoni november hatása alatt .


Mert változatlanul biztos vagyok abban ,hogy aki meghalt ,az meghalt .

A dokumentumban összesen 188 mondat ezen belül 508 tagmondat talalható. A dokumentumban szereplő mondatok a küvetkezőképpen épülnek fel: 691 főnévi csoport, 195 jelzői melléknévi szerkezet, 290 határozószói csoport, 21 főnévi igenév szerepel.

A dokumentumban összesen 2117 szó jelenik meg.

Az egyes színek jelentése:
Főnév
Ige
Számnév
Melléknév
Névelő
Névutó
Mondat értékű szó
Névmás
Kötőszó
Határozószó
Nyilt tokenosztály