Válasszon
nyelvet !		Choose the
language please !		Wählen Sie die
Sprache bitte !		Choisissez la
langue svp !

Az applet használata: Dupla jobb click segítségével a gráfot a felhasználható területen középre igazítja. A Ctrl + 1, 2, 3, 4 használatával lehet a gráf irányítottságán változtatni, jobb click és az egér mozgatás segítségével pedig lehetőség van zoom-olásra.

Utas és holdvilág



Foied vinom pipafo ,cra carefo .


Ma bort iszom ,holnap nem lesz .


A bor elfogyott ,elfogyott a titokzatos nedv ott belül ,ami reggelenként felébreszti az embert ,és abba az illúzióba ringatja ,hogy érdemes felkelnie .


És abban a mértékben ,amint a bor elfogyott ,emelkedett alulról a sötét tenger ,a tengerszem ,amely mélységeiben az óceánnal függ össze ,a Másik Vágy ,az élettel ellenkező és az életnél hatalmasabb .


Ami Tamás mint csíra volt benne ,most növekedett valósággá .


Mert nőtt benne ez a dolog ,a saját halála ,táplálkozott élete nedveiből ,gondolkozott és okoskodott a gondolataival ,magába itta a szép látnivalókat ,amíg egésszé lett ,és eljött az ideje ,hogy előlépjen a világba mint valóság .


Megírta Évának az időpontot :szombat éjjel .


Éva felelt :Ott leszek .


Csak ennyit .


Éva kurta ,matter-of-fact válasza mégis megdöbbentette :csak ennyi neki az egész ?


Ekkora halálrutin !


Félelmetes .


Érezte ,hogy valami hidegség kezd terjedni benne ,furcsa és beteg hidegség ,mint mikor a helyi érzéstelenítés következtében egy testrész fokozatosan elzsibbad ,és saját testünk idegenné és félelmetessé válik :úgy halt el benne lassan az a valami ,ami Éva volt .


Mihály jól ismerte a szerelem pauzáit ,kihagyásait ,amikor a szerelem legégőbb időszaka közepén hirtelen teljesen közömbössé válik az ,akit szeretünk ,és csodálkozva nézünk idegen ,szép arcára ,hogy vajon ez -e az a nő …


Most is ilyen ,de minden eddiginél erősebb pauzát érzett .


Éva kihűlt .


De akkor mi lesz az utolsó percek tamási édességével ?


Furcsa ,időszerűtlen humor vett rajta erőt ,és megállapította ,hogy a nagy aktus határozottan rosszul kezdődik .


Ez szombat délután volt .


Szembetalálta magát a legközelebbi órák programjának súlyos kérdésével .


Mit csinál az ember ilyenkor ,amikor már semminek sincs értelme ?


"Egy öngyilkos utolsó órái "—ez a rá alkalmazható kifejezés még jobban megdöbbentette ,mint azelőtt az ,ha megállapította magáról ,hogy mámoros a szerelemtől ",vagy "nem tud nála nélkül élni ".


Milyen rettenetes ,hogy életünk legkimagaslóbb pillanatai és állapotai csak a legbanálisabb kifejezésekkel közelíthetők meg ,és hogy valószínűleg csakugyan ezek a legbanálisabb pillanataink .


Ilyenkor ugyanolyanok vagyunk ,mint más ember .


Mihály most "elő fog készülni a halálra ",mint ahogy más ember teszi ,aki tudja ,hogy nemsokára meg kell halnia .


Igen ,nincs más mit tenni ,nem vonhatja ki magát a törvények alól ,az utolsó pillanatokban is kénytelen konformizálódni .


Ő is búcsúlevelet fog írni ,amint illik .


Nem is volna rendes dolog ,ha apját ,anyját búcsú nélkül hagyná itt .


Levelet ír nekik .


Az első fájdalmas pillanat az volt ,amikor ez eszébe jutott .


Eddig csak tompa ,fáradt rosszkedvet érzett ,ködöt ,amelyben titokzatosan ,zölden foszforeszkált az utolsó percek várt teljesedése és a Tamásra való gondolás .


De most ,hogy szüleire gondolt ,erős fájdalmat érzett ,erős ,világos fájdalmat ,a köd kitisztult ,sajnálni kezdte szüleit ,és sajnálta magát ,bután ,szentimentálisan ,fonákul .


Elszégyellte magát ,és elővette a töltőtollat ,hogy példás fegyelmezettséggel és közönnyel ,de azért meleg szavakban bejelentse tettét ,nyugodtan ,fölénnyel ,halálrutinnal .


Amint ott ült töltőtollal kezében ,és várta ,hogy eszébe jussanak a példásan fegyelmezett mondatok ,egyszerre csöngettek .


Mihály erősen összerezzent .


Hétszámra nem jön hozzájuk senki ,ki lehet ez éppen most ?


Egy pillanatra megnevezhetetlen sejtelmek futottak át rajta .


A háziasszony nem volt otthon .


Nem ,nem nyit ajtót ,most már igazán nincs értelme ,most már nincs dolga senkivel .


De a csöngetés egyre erősebb és türelmetlenebb lett .


Mihály vállat vont ,mint aki azt mondja :"Mit csináljak ,ha ilyen erőszakosak !"—és kiment .


Egy kis megkönnyebbülést is érzett .


Az ajtóban legnagyobb meglepetésére Vanninát találta és még egy olasz lányt .


Nagyon ünnepélyesen voltak öltözve ,fekete selyemsál volt a fejükön ,és a szokottnál alaposabban megmosakodhattak .


—Ó —mondta Mihály —,nagyon örülök —és hosszabb dadogásba kezdett ,mert egyáltalán nem értette a helyzetet ,de nem tudott elég jól olaszul ahhoz ,hogy zavarát leplezze .


—Hát akkor jöjjön ,Signore —mondta Vannina .


—Én ?


Hová ?


—Hát a keresztelőre !


—Miféle keresztelőre ?


—Hát az unokanővérem bambinójának a keresztelőjére .


Nem kapta meg talán a levelemet ?


—Nem kaptam meg .


Maga írt nekem ?


Honnan tudta a nevemet és a címemet ?


—A barátja megmondta ;itt van ni ,felírva .


Egy gyűrött cédulát vett elő ,Mihály megismerte Szepetneki írását .


"Kerek a káposzta ",ez állt rajta és Mihály lakcíme .


—Erre a névre írtak ?—kérdezte Mihály .


—Igen .


Furcsa név .


Nem kapta meg a levelet ?


—Nem ,bizonyisten nem ,nem értem ,miért nem .


De jöjjenek beljebb .


Bementek a szobába ,Vannina körülnézett ,és azt kérdezte :


—A signore nincs itthon ?


—Nem ,nekem nincs signorám .


—Igazán ?


Egész jó volna itt maradni …


De hát a bambinót meg kell keresztelni .


Jöjjön ,jöjjön gyorsan .


Már kezdenek gyülekezni az emberek ,és a papot sem szabad megvárakoztatni .


—De kedvesem …én …én nem kaptam meg a maga levelét ,amit nagyon sajnálok ,és egyáltalán nem voltam elkészülve ,hogy ma …


—Lehet ,az nem tesz semmit .


Úgy sincs semmi dolga ,a külföldieknek sosincs dolguk .


Vegye a kalapját ,és jöjjön ,avanti .


—De nekem éppen hogy sok dolgom van …


Rettenetesen sok és fontos dolgom .


És elkomorodott .


Minden eszébe jutott ,és látta a helyzet hétköznapi rettenetességét .


Búcsúlevél írása közben azzal zavarják meg ,hogy jöjjön keresztelőre .


Egyszer csak beállítanak hozzá ilyen kedves és ostoba dolgokkal :aminthogy mindig beállítottak hozzá kedves és ostoba dolgokkal ,amikor az élet szörnyű és magasztos volt ,és mindig a fejére estek szörnyű és magasztos dolgok ,amikor az élet kedves és ostoba volt .


Az élet nem forma ,vagy legalábbis valami nagyon kevert műfaj .


Vannina felállt ,hozzálépett ,és vállára tette kezét .


—Micsoda fontos dolga van ?


—Izé …


Leveleket kell írnom ;nagyon fontos leveleket .


Vannina az arcába nézett ,Mihály zavartan elfordította fejét .


—Magának is jobb lesz ,ha eljön most —mondta a lány .


—Keresztelő után nagy ünnepi vacsora lesz minálunk .


Megiszik egy kis bort ,és majd azután írja meg ,ha ugyan kedve lesz még hozzá ,azokat a leveleket .


Mihály megdöbbenve nézett rá .


Eszébe jutott a lány jóstehetsége .


Úgy érezte ,hogy a lány átlát rajta ,és tudja ,miről van szó .


Hirtelen elszégyellte magát ,mint egy tettenért iskolásfiú .


Most nem látott semmi magasztosat abban ,hogy meg akar halni .


Deferált a nagyobb úr ,a hétköznap előtt ,mint mindig .


A papot csakugyan nem szabad megvárakoztatni …


Pénzt tett a tárcájába ,vette a kalapját ,és elindultak .


De amint a sötét lépcsőházban maga előtt engedte a két nőt ,és egyedül maradt ,hirtelen eszébe jutott ,micsoda kvalifikálhatatlan marhaság az ,hogy most keresztelőre megy ismeretlen olasz prolikhoz —ilyesmi is csak vele fordulhat elő .


Azon a ponton volt ,hogy visszaszalad ,és magára zárja az ajtót .


De a lány mintha megérezte volna ,belékarolt ,és kihúzta az utcára .


Cipelte magával a Trastevere felé ,mint egy borjút .


Mihály azt a gyönyörűséget érezte ,amit kamaszkori játékaiban ,amikor ő volt az áldozat .


A kiskocsmában már összegyűltek az érdekeltek ,mintegy tizenöten-húszan .


Nagyon sokat beszéltek ,őhozzá is ,de nem értett semmit ,mert a trasteverei tájszólást beszélték ,különben sem nagyon figyelt oda .


Csak akkor rezzent fel ,amikor megjelent a fiatal anya ,karján a bambinóval .


Mihály megijedt az anya sovány és beteg csúnyaságától és a bambinó citromszerű jellegétől .


A gyermekeket sosem szerette ,sem újszülött ,sem későbbi állapotukban ,idegenkedett és félt tőlük ;és az anyákkal szemben is mindig kényelmetlen érzése volt .


De ez az anya és ez az újszülött egész különösen iszonyatos volt —a csúf anya gyengédségében és a csúf csecsemő esendőségében valami sátáni Madonna-paródiát érzett ,az európai ember legnagyobb szimbólumának valami kaján megcsúfolását .


Olyan "késői "dolog volt ez …mintha az utolsó anya megszülte volna az utolsó gyermeket ,és ezek itt körül nem is tudják ,hogy ők az utolsó emberek ,a történelem salakos üledéke ,a haldokló Idő-isten utolsó és öngúnnyal teljes gesztusa .


Ettől kezdve mindent ,ami történt ,az utolsó nap és éjszaka groteszken szomorú távlataiban élt át .


Amint végignyüzsögtek a Trastevere szűk utcáin ,és oda-odakiáltottak nyüzsgő ismerőseiknek ,amint beözönlöttek a kis templomba ,és minden mozdulatuk olyan furcsán fürge és kicsiny volt ,mindig tisztábban látta maga előtt :


—Ezek patkányok .


Ezek patkányok ,amelyek itt élnek a romok közt .


Azért olyan fürgék és olyan csúnyák és olyan szaporák .


Közben öntudatlanul teljesítette keresztapai funkcióit ,Vannina mellette állt és dirigálta .


A szertartás végetértével kétszáz lírát adott az anyának ,és nagy erőfeszítések közt megcsókolta keresztfiát ,aki immár a Michele nevet viselte .


("Szent Mihály arkangyal ,védelmezz minket harcainkban ;a sátán gonoszsága és incselkedése ellen légy oltalmunk .


Parancsoljon neki az Isten ,esedezve kérünk ;és te ,égi seregek fejedelme ,a sátánt és más gonosz szellemeket ,kik a lelkek veszedelmére törnek e világon ,Isten erejével taszítsd a kárhozatra .


Amen .")


A szertartás sokáig tartott .


Utána mindannyian visszamentek a kiskocsmába .


Az udvarban már vacsorára terítettek .


Mihály éhes volt ,szokása szerint .


Tudta ,hogy most már eleget tett kötelességének ,és haza kellene mennie megírni a leveleket ,de hiába ,csábította a benne nagyon erős kulináris kíváncsiság ,hogy miből ,milyen érdekes népi ételekből fog állni az ünnepi vacsora .


Vajon mások is éhesek és kíváncsiak a pastára ,életüknek ezen a fokán ?—kérdezte magától .


A vacsora jó volt ,az a különös ,zöld színű és kellemesen főzelékízű pasta ,amit adtak ,csakugyan speciális dolog volt ,és megérdemelte Mihály kíváncsiságát .


A háziak ugyan a húsra voltak büszkék ,mert azt ritkán esznek a Trastevere-negyedben ,de Mihály a hústól nem volt elragadtatva ,annál nagyobb lendülettel látott neki a sajtnak ,ami számára ismeretlen típus és nagy élmény volt ,mint minden új sajt .


Közben sokat ivott ,annál is inkább ,mert szomszédja ,Vannina ,bőkezűen töltött neki ,és mert nem értett egy szót sem a társalgásból ,hát legalább ilyen formában akarta kivenni részét a közös jókedvből .


De a bortól nem lett jobb kedvű ,csak bizonytalanabb ,mérhetetlenül bizonytalan .


Most már este volt ,Éva nemsokára megérkezik hozzá …


Fel kellene kelni és hazamenni .


Most már semmi akadálya nincs ,csak ez az olasz lány nem engedi .


De ekkor már minden olyan távoli volt ,Éva és a szándéka és a vágya ,mind messze volt ,úszott ,úszó sziget valami éjszakai Tiberisen ,és Mihály úgy érezte ,ő már olyan személytelen és vegetatív ,mint az eperfa az udvarban ,és ő is úgy lógatja lombjait ezen az utolsó éjszakán ,ami most már nem az ő utolsó éjszakája ,hanem az emberiségé .


Mert éjszaka lett ,az olasz csillagok ott ácsorogtak az udvar fölött .


Mihály felállt ,és érezte ,hogy teljesen részeg .


Nem értette ,hogyan történt ,mert nem emlékezett rá ,hogy igazán sokat ivott volna —bár nem nagyon figyelte ,lehet ,hogy sokat ivott —,és nem érezte a kedvnek azt a crescendóját ,ami részegségét meg szokta előzni .


Egyik percről a másikra teljesen részeg volt .


Néhány lépést tett az udvaron ,azután megtántorodott és elesett .


Ez nagyon kellemes volt .


Simogatta a földet ,és boldog volt .


—Ó ,milyen jó —gondolta —,most már itt tartok .


Most már nem eshetem le .


Úgy tapasztalta ,hogy az olaszok felemelték ,és rengeteg beszéd közt bevitték a házba ,mialatt ő szerényen és bocsánatkérően szabadkozott ,hogy igazán nem akar senkinek sem terhére lenni ,csak folytassák ,csak folytassák a kitűnőnek ígérkező ünnepséget .


Azután egy ágyon feküdt ,és azonnal elaludt .


Mikor felébredt ,koromsötét volt ;a feje fájt ,de egyébként eléggé józannak érezte magát ,csak a szíve dobogott erősen ,és nyugtalan volt .


Miért rúgott be ennyire ?


Bizonyára hozzájárult az a lélekállapot is ,amelyben volt ,amikor leült inni ,az ellenállása sokkal kisebb volt .


Egyáltalán nem volt benne semmi ellenállás ,az olasz lány azt tette vele ,amit akart .


Vajon az olasz lány akarta azt is ,hogy ennyire berúgjon ?


Nagyon nyugtalan lett .


Eszébe jutott az az éjszaka ,amikor egész éjjel Róma utcáin csavargott ,és azután idevetődött ,ez elé a kis ház elé ,és képzelete titokzatos és bűnös dolgokat vetített a hallgató falak mögé .


Ez volt az a ház ,ahol a gyilkosságok történnek .


És íme most itt van belül a házon ,a falak megdöbbentően hallgatnak ,itt fekszik kiszolgáltatva a sötétségnek ,amint akarta .


Egy ideig még feküdt ,egyre növekvő nyugtalanságban ,azután megpróbált felkelni .


De a mozdulatok nehezére estek ,és az érverés a fejébe nyilallt .


Inkább fekve maradt .


Fülelt .


Szeme megszokta a sötétséget és füle a hallgatást .


Ezer kis zajt ,furcsa ,közeli ,olasz zajt hallott mindenfelé .


A ház köröskörül ébren volt .


Az ajtó alól halvány világosság ugrott be .


Ha ezek valamit terveznek …


Micsoda őrültség volt pénzt hozni magával !


Hová is tette a pénzét ?


De hiszen felöltözve fekszik ,a tárcájában kell lennie .


Megtapogatta tárcáját .


Nem volt a helyén .


Egyik zsebében sem volt .


Tehát ennyi biztos ,a pénzét ellopták .


Talán kétszáz lírát .


Nem baj …vajon nem akarnak mást is ?


Hagyják ,hogy elmenjen ,és feljelentse őket ?


Őrültek lennének .


Nem ,ezek meg fogják ölni ,kétségtelen .


Ekkor az ajtó kinyílt ,Vannina lépett be ,kezében valami mécsszerű dologgal .


Kémlelve nézett az ágy felé ,majd mikor meglátta ,hogy Mihály ébren van ,mintha csodálkozó arcot öltött volna ,és odalépett az ágyhoz .


Mondott is valamit ,amit Mihály nem értett ,de ami nem jól hangzott .


Azután letette a mécsest ,és odaült az ágy szélére .


Simogatta Mihály haját és arcát ,és arra buzdította olaszul ,hogy csak aludjék nyugodtan .


—Persze ,azt várja ,hogy elaludjon ,és akkor …


Nem fogok elaludni !


Azután rémülten jutott eszébe ,milyen szuggesztív erő van ebben a lányban ,és hogy biztosan el fog aludni ,ha a lány úgy akarja .


Csakugyan ,becsukta a szemét ,amint a lány végigsimította szempilláit ,és hirtelen zúgó félálomba hullt .


Félálomban úgy hallotta ,mintha a szomszéd szobában beszélnének .


Valami nyers férfihang dörmögését hallotta ,időnként egy másik férfi gyors beszédét és közben a lány sztakkató suttogását .


Kétségkívül most azon tárgyalnak ,hogy megöljék -e .


A lány talán védi ,talán ellenkezőleg .


Most ,most fel kellene ébrednie .


Ó ,hányszor álmodta ezt ,hogy közeledik valami szörnyű veszedelem ,és ő nem tud felébredni ,akárhogy is erőlködik ,és íme ,most álma valóra vált .


Azután azt álmodta ,hogy valami villant a szeme előtt ,és hörögve felébredt .


A szobában világos volt ,a mécses égett az asztalon .


Felült ,és rémülten nézett körül ,de nem látott a szobában senkit .


A szomszéd szobából még mindig beszéd moraja jött át ,most már sokkal halkabban ,és nem tudta megállapítani ,kik azok ,akik beszélnek .


A halálfélelem át- meg átjárta .


Egész testében reszketett .


Úgy érezte ,hogy közelednek feléje ,késekkel ,a patkány-népek .


A kezét tördelte csak ,valami visszataszította ,nem tudott kiugrani az ágyból .


Csak a mécses nyugtatta meg kissé ,a mécses ,amely lobogott ,és olyan árnyakat vetett a falra ,mint egykor gyermekszobájában .


A mécsesről eszébe jutott Vannina nagyon finom vonalú keze ,amit az előbb bámult ,anélkül hogy figyelt volna rá ,mikor a lány a mécsest tartotta .


—Miért félek ?—riadt fel hirtelen .


Hiszen most ,most ,most meg fog történni ,amit akart ,amit tervezett .


Meg fog halni —de meg is akar halni —,és ott lesz mellette és tettesként is részben talán ,egy szép ,különös titkot hordozó leány ,halál-démon gyanánt ,mint az etruszk sírokon .


Most már vágyódott rá .


Vacogó foggal és rémülettől zsibbadt karral ,de vágyódott rá ,hogy megtörténjék .


Nyíljék ki az ajtó ,és lépjen be rajta a lány ,lépjen az ágyához ,és csókolja meg és ölelje át ,mialatt a gyilkos kés elvégzi munkáját …lépjen be és ölelje át …csak jönne már …csak nyílnék már az ajtó …


De az ajtó nem nyílt ,kint már a korai hajnal kakasai szóltak ,a szomszéd szobában teljes csend volt ,a mécses is kilobbant ,és Mihály mélységes álomba zuhant .


Aztán reggel lett ,mint máskor .


Világos szobában ébredt ,barátságos ,világos szobában ,arra ,hogy Vannina belép ,és megkérdi ,hogy kialudta -e magát .


Reggel volt ,barátságos ,normális olasz nyári reggel .


Nemsokára iszonyú meleg lesz ,de most még kellemes .


Csak a tegnapi mámor utóíze gyötörte ,más semmi .


A lány valamit mesélt ,hogy milyen részeg volt előtte való este ,de azért kedves volt ,és nagy népszerűségnek örvendett az ünnepi gyülekezetben ,és itt tartották éjszakára ,mert attól féltek ,hogy nem tudna hazamenni .


A hazamenetelről Mihálynak eszébe jutott Éva ,aki tegnap este bizonyára kereste ,hogy vele legyen ,amikor …


Vajon mit gondol róla ?


Hogy megszökött ,megszökött önmaga elől ?


Ekkor eszmélt rá ,hogy az egész riadt és vizionárius éjszaka folyamán nem is gondolt Évára .


A pauza .


Élete legnagyobb pauzája .


Furcsa dolog ,meghalni egy nőért ,aki egész éjszaka —és micsoda éjszaka !—eszünkbe sem jut .


Annyira-amennyire rendbehozta ruháját ,elbúcsúzott néhány embertől ,akik kint ültek a söntésben ,és úgy üdvözölték mint régi ,kedves barátjukat .


Hogy a nap besütött a kis ablakon át ,egyáltalán nem volt patkány-jellegük ,derék olasz proletárok voltak .


—És ezek az emberek akartak meggyilkolni ?—tűnődött .


—Igaz ,hogy egyáltalán nem biztos ,hogy meg akartak gyilkolni .


De mégis különös ,hogy nem gyilkoltak meg ,sőt nagyon szeretnek ,miután ellopták a tárcámat .


Hiába ,ezek az olaszok egészen mások .


Keze önkéntelenül tárcája után tapogatódzott .


A tárca ott volt a helyén ,a szíve fölött ,ahol a közép-európai ember ,nem minden szimbolikus jelentőség híján ,a pénzét tartja .


Megdöbbenve megállt ,és kivette tárcáját .


A kétszáz líra és a kis aprópénz ,néhány tízlírás ,hiánytalanul benne volt .


Lehet ,hogy visszalopták a tárcát ,mialatt aludt —de ennek semmi értelme sem volna .


Valószínűbb ,hogy el sem lopták .


Hogy ott volt a zsebében akkor is ,amikor megállapította ,hogy eltűnt .


Mihály belenyugodott .


Nem ez volt az első eset életében ,amikor a fehéret feketének nézte ,és amikor benyomásai és hiedelmei a külső valóságtól teljesen függetlenítették magukat .


Vannina kikísérte az ajtó elé ,azután még jött is vele egy darabon ,a Gianicolo irányában .


—Jöjjön el máskor is .


És a bambinót is meg kell néznie .


Egy keresztapának kötelességei is vannak ,nem szabad azokat elhanyagolnia .


Jöjjön el máskor is .


Gyakran .


Mindig …


Mihály odaadta a lánynak a kétszáz lírát ,azután hirtelen szájon csókolta és elsietett .

A dokumentumban összesen 244 mondat ezen belül 725 tagmondat talalható. A dokumentumban szereplő mondatok a küvetkezőképpen épülnek fel: 877 főnévi csoport, 241 jelzői melléknévi szerkezet, 401 határozószói csoport, 44 főnévi igenév szerepel.

A dokumentumban összesen 2729 szó jelenik meg.

Az egyes színek jelentése:
Főnév
Ige
Számnév
Melléknév
Névelő
Névutó
Mondat értékű szó
Névmás
Kötőszó
Határozószó
Nyilt tokenosztály