Válasszon
nyelvet !		Choose the
language please !		Wählen Sie die
Sprache bitte !		Choisissez la
langue svp !

Az applet használata: Dupla jobb click segítségével a gráfot a felhasználható területen középre igazítja. A Ctrl + 1, 2, 3, 4 használatával lehet a gráf irányítottságán változtatni, jobb click és az egér mozgatás segítségével pedig lehetőség van zoom-olásra.

Népszabadság 1999. Április 3-i szám



A két férfira egy Rembrandt-kép tekintett a fogadószoba faláról .


Kedd volt .


Milosevics a szokott karosszékében ült ,ahonnan a kertre lehetett látni .


Vele szemben Holbrooke ,az amerikai diplomácia "tankja "és most az utolsó figyelmeztetés hordozója .


A kérdés :elfogadja -e Jugoszlávia önkényura a franciaországi Rambouillet kastélyában meghozott döntést az eredetileg kilencvenszázalékos albán többségű szerb tartomány ,Koszovó önkormányzatáról és e döntés végrehajtásának NATO-ellenőrzéséről .


Ha nem ,jó néhány hetes halogatás és határidő-eltolás után megindulnak az atlanti szövetség repülőgépei .


Holbrooke megkérdezte :világos -e vajon ,hogy mi történik ,ha a válasz tagadó lesz .


A kert felé tekintő karosszékből ez a mondat érkezett :"Igen ,önök bombázni fognak bennünket .


Önök nagy és hatalmas nemzet .


Bombázhatnak ,ha úgy kívánják ."


Holbrooke elképedve nézett a mozdulatlan arcú Milosevicsre ,aki szárazon megkérdezte :"Vajon találkozunk még ?"


A válasz :"Az ön cselekedeteitől függ ."


Ez volt a végszó ,amely 24-én ,szerdán útjára indította ennek a végzetes márciusi hónapnak az igazi történetét —alig néhány nappal az után ,hogy Magyarország ,Lengyelország és Csehország a NATO tagja lett .


Minden ,ami ebben a hónapban ezen-kívül történt ,felejthetővé és érdektelenné válik :Európában több mint fél évszázada először ismét háború van .


Dominique Moisi ,a párizsi Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatóhelyettese egy miniesszében egyenesen azt állította :ahogy a XIX. század voltaképpen az első világháború kitörésével ért véget ,ez a mostani háború belépteti az emberiséget a XXI. századba .


Most derül ki ,hogy a globális korszakban milyenek az összecsapás "játékszabályai ";milyen a modern hadviselés technológiájának ütőképessége és melyek a korlátai .


Az már bevallható ,hogy minden résztvevő a naponta felbukkanó megválaszolatlan kérdések és a naponta megismétlődő bizonytalanság alkonyzónájába lépett .


Nincsenek előre ismerhető és értékelhető játékszabályok ;menet közben találják ki őket .


A NATO és ezen belül mindenekelőtt az amerikaiak a technológia szédült imádatával és az áldozatok nélküli háború illúziójával indultak ,hogy már napok múlva kénytelenek legyenek felfedezni az ebből fakadó kényszerhelyzetek szorítását .


A sokáig sérthetetlennek vélt "Lopakodó "vadászgép elvesztése és mindenekelőtt pilótájának látványos megmentése volt a tipikus példa .


A Belgrádtól nyugatra ,egy erdőben rejtőző és kódolt frekvenciáit automatikusan változtató ,kincset érő rádiókészülékkel felszerelt pilóta jelzéseire elképesztő haditechnikai apparátus mozdult meg ,míg végre az armada egyik harci helikoptere kiemelte a fák közül .


Viharsebesen hazarepítették az Óceánon túlra ,megőrizendő az akció technológiai titkait .


Erre az egyetlen emberre e nevezetes éjszakán ötmillió dollárt költöttek .


S az álmából felriasztott amerikai elnök egyszerű emberi öröme mögött ott bujkált a kétely és az aggodalom is .


Hiszen ez a látványos epizód eleve tanúságtétele volt annak ,hogy a technológia egyoldalú imádata és az egyes ember (egyébként humanitárius szempontból imponáló )felértékelése milyen politikai és katonai korlátokat állít a NATO elé ;mennyire tartósítja a technológiához való görcsös ragaszkodást ,és milyen —nyilvánvaló emberi áldozatokkal járó —döntéseket késleltet ,vagy tesz alig elviselhetően nehézzé .


Egy másik dimenzióban és egy másik emberi értékrendben egy jóformán technológia nélküli ,nem is XIX. századi ,hanem valójában törzsi eszközökkel folytatott etnikai tisztogatást szemlél dermedten a világ .


A primitív terror és a technológiai terror versenyfutását .


Mondhatta volna őszinteségi rohamában Milosevics egyik propagandistája ,de meglepő módon Baldwin angol konzervatív politikus és többszörös miniszterelnök mondta ,méghozzá 1932-ben :"Az embereknek tudomásul kell venniük ,hogy nincs a világon olyan hatalom ,amely megvédhetné őket a bombáktól .


Az egyetlen védelem a támadás .


Ez azt jelenti :ha meg akarsz menekülni ,több asszonyt és gyermeket kell megölnöd ,mint az ellenfeled ,és főként gyorsabban ."


Pontosan ez történik .


Március 24. ,a bombázások kezdete és a hónap utolsó napja közötti héten a szerb katonák ,rohamrendőrök és szabadcsapatok csaknem százezer albánt kergettek el Koszovóból .


Elsősorban elgyötört asszonyokat ,gyerekeket és öregeket .


Férfiak tízezreinek sorsa ismeretlen ,de elképzelhető .


A NATO szóvivője a sztálini terrorról szóló talán leghíresebb könyv ,Robert Conquest művének címét idézte beszámolójában :"Koszovóban elképesztő méretű emberi katasztrófa bontakozik ki .


A modern korszak Nagy Terrorjáról beszélhetünk ."


Soha sem volt ennyire pontos a lengyel származású nagy angol regényíró ,Joseph Conrad mondata még 1927-ből a Titkos ügynök című regényben :"A terrorista és a rendőr ugyanabból a kosárból érkezik ."


Ennek a förtelmes versenyfutásnak van egy sajátos belső logikája ,amely olyan irányba hajtja az eseményeket ,amelyet voltaképpen sem a NATO ,sem a szerbek nem kívánnak .


Rambouillet kastélyában a NATO elutasította Koszovó függetlenségét ,és ragaszkodott ahhoz ,hogy a tartomány Szerbia része maradjon .


Így akarták megnyugtatni a szerbeket ,és megakadályozni egy Nagy-Albánia létrejöttét .


Másrészt rendkívül széles körű autonómiát ígértek Koszovónak és NATO-csapatokat az ellenőrzéshez ,hogy megnyugtassák a koszovói albánokat is .


Amikor a kezdeti elutasítás után a koszovói albán küldöttek mégis aláírták az egyezményt ,azzal a megtorlás teljes súlyát áthárították a szerbekre .


A NATO légi rohama voltaképpen mindmáig kísérlet ennek a kompromiszszumnak a fegyveres kierőszakolására .


A valóságban —mint a terror versenyfutása mutatja —ehelyett szétrombolta a kompromisszum minden lehetőségét ,felszínre dobva a legutóbbi napokban két új lehetőséget .


Mindkettő a bizonytalanság már említett "alkonyzónájába "tartozik .


Felelős politikusok vagy tagadják ,vagy nem beszélnek róla ,vagy olyan homályosan fogalmaznak ,hogy nyilatkozatuk bármikor cáfolható legyen .


De az alkonyzóna homályában mindkét alternatíva él és létezik .


Koszovó függetlensége nem tabu többé .


Minél tovább tart a háború ,és minél kegyetlenebb a Nagy Terror ,annál valószínűbbé válhat Koszovó függetlensége .


A célzások szintjén döntési helyzetben lévő hivatalos személyek közül Sandy Berger ,Clinton nemzetbiztonsági főtanácsadója jutott legmesszebb ennek a nyilvános megfogalmazásához :"Mindig azt mondtuk ,hogy Koszovó csak úgy maradhat Szerbia része ,ha Milosevics elfogadja a békemegállapodást .


De minél tovább tart a háború ,ez az egyensúly annál jobban felbillen ."


Amiről végképp senki sem beszél —és ma Belgrádban nem is élné túl ,ha beszélne —,az Szerbia hosszú távú demográfiai érdeke Koszovó leválásában .


Timothy Garton Ash ,az oxfordi egyetem professzora ,a régió egyik legmélyebb ismerője legutóbbi tanulmányában azt írja :"A történelem azt sugallja ,hogy jelenleg alkatilag ingatag egy olyan európai állam ,ahol az etnikai többség aránya 80 százaléknál kevesebb .


Ha a nagy és növekvő kisebbség ráadásul albán és egy tömegben él anyaországának határai mentén ,akkor ez még inkább így van ."


Szerbia tízmilliós ország és kétmillió albán él(t) Koszovóban .


A szerbek születési rátája negatív ,az albánoké 2,8 százalék ,a legmagasabb Európában .


Húsz év múlva több katonáskodásra fogható fiatalember lehet Koszovóban ,mint egész Szerbiában —mondta a belgrádi egyetem statisztikai tanszékének vezetője ,amikor még mondani merte .


Majd hozzátette :"A szerbeknek vagy békét kellene kötniük az albánokkal ,vagy el kellene válniuk tőlük ."


Az alkonyzónában élő másik alternatíva összefügg azzal ,hogy —a demográfia évtizedes léptékű mozgásától függetlenül —már a háború első hete feloldotta Koszovó függetlenségének tabu jellegét .


Ez a másik lehetőség :szárazföldi csapatok bevetése és Koszovó elfoglalása .


Mindenki megesküdött már ,hogy a NATO fórumain ezt nem tárgyalták meg ,és a légi háború következő ,harmadik szakaszában sem tervezik .


Ez valószínűleg így van .


A leghihetőbben George Robertson brit védelmi miniszter fogalmazta meg ,hogy az elutasítás oka nem a politikai vagy katonai akarat hiánya .


Ő volt az első és eddig egyetlen magas szintű NATO-vezető ,aki kimondotta :a NATO nem tud elég gyorsan megszervezni egy szárazföldi inváziót a koszovói szerb terror megfékezésére ,nem is beszélve a tartomány elfoglalásáról .


Szerinte ehhez 100-150 ezer emberre van szükség ,s legalább két hónap kellene kiképzésükhöz és hadrendbe állításukhoz —ha ez egyáltalán lehetséges .


Így bukkant fel egyelőre a kombinációk szintjén az ,hogy a koszovói albán gerilla hadsereget kellene viszonylag gyorsan és hatásosan felfegyverezni és megszervezni .


Ennek az álláspontnak a hívei azzal érvelnek ,hogy Boszniában a bosnyákok fegyveres erejének támogatása és a horvátoknak nyújtott amerikai támogatás változtatta meg a szárazföldi erőviszonyokat ,és az egyidejű NATO-bombázásokkal együtt ez kényszerítette Milosevicset a tárgyalóasztalhoz Daytonban .


A balkáni hadszíntér azonban nem alkonyzóna .


Az önmagukban hatékony légicsapások eddig nem állították meg a maga módján ugyancsak "hatékony "Nagy Terrort .


A két dimenzió egymástól függetlenül ,párhuzamosan működik .


Ez a külvilágban a válság megoldhatatlanságának képzetét gerjesztette és irracionális reagálásokat váltott ki .


A legfontosabb ezek közül Primakov orosz miniszterelnök missziója volt .


Ez a küldetés azon a tragikomikus tévedésen alapult ,hogy lehet retorikai villámokat szórni Washingtonra és az orosz- amerikai kapcsolatok vészes romlásával fenyegetőzni —közben pedig pénzt kérni Washingtontól .


A retorika Moszkvát valójában Milosevics túszává tette ,és Primakov Belgrádtól csak szinte átlátszóan naiv ,szándékoltan elfogadhatatlan javaslatot kaphatott .


(A bombázások azonnali megszüntetéséért cserébe tárgyalások és a Nagy Terror megállítása .)


A Primakov-kísérlet csak egyetlen dolgot bizonyított :azt ,hogy Moszkvának nincsenek tényleges hatalmi eszközei a helyzet befolyásolására ;Washingtonnak viszont módja van az orosz belpolitika formálására .


Hiszen jóformán a Primakov-misszió közben írták alá Moszkvában a Nemzetközi Valutaalap több milliárd dolláros hiteléről szóló megállapodást ,amely nélkül nem volna tartható a "fegyverszünet "Jelcin és a vele szemben álló parlamenti többség között .


A vitatható reagálások másik ,differenciáltabb csoportja magában a régióban figyelhető meg .


A skála egyik végpontján Macedónia áll ,amely az amerikai Balkán-stratégiában a torlasz ,a "szigetelő állam "szerepét töltötte be Jugoszlávia és a NATO-tagállam Görögország között ,s amelynek félelme teljesen indokolt .


Macedóniában tizenkétezer NATO-katona állomásozik ,és lakosságának egyharmada albán .


Az egyik oldalról a szerb fenyegetések ,a másik oldalról az "alkonyzóna "elképzelhető fejleményei (például egy független Koszovó )valóban szétrobbanthatják Macedóniát ,és ez teljesen új háborús helyzetet teremthet ,belesodorva a konfliktusba esetleg Bulgáriát és Görögországot is .


Macedónia a NATO hatékonyabb védelmét kérte ,sőt egyes változatok szerint "azonnali NATO-tagságot ".


Ez a feltehetően be nem teljesedő vágyakozás óhatatlanul a skála másik végpontja felé irányítja a figyelmet ,ahol Magyarország áll ,az egyetlen NATO-tagállam ,amely határos Jugoszláviával .


A szomszédság puszta ténye és a vajdasági magyarság sorsa iránt érzett aggodalom jogos félelmeket kelthet .


Olyan kérdések felvetése azonban ,hogy "jókor "léptünk -e be a NATO-ba ,vagy "bölcsen "tettük -e ,hogy egyáltalában beléptünk ,már az irracionalitás szférájába tartoznak .


A legdurvább formulával élve :ha a szerbeknek nincsenek agresszív szándékaik Magyarországgal szemben ,akkor nincs miről vitatkozni .


Ha volnának —amire semmi jel nem mutat —,akkor a NATO-tagságnál hatékonyabb intézményes védelem nincs .


Magyarország stratégiai és biztonsági helyzete egyetlen esetben lehetne jobb ,mint most :ha Szlovéniát és Romániát is befogadták volna a bővítés első menetében .


Huntington ,a Harvard Egyetem professzora ,a civilizációk összecsapásáról szóló tézis szerzője a Foreign Affairsben megjelent tanulmányában ("A magányos szuperhatalom ")az amerikai külpolitika hibás egyoldalú döntéseinek sorában fel is rója ,hogy számos jelentős NATO-tagállam szándékait keresztülhúzva magányosan döntött a "három és nem több "változat mellett .


Európa —és szélesebb értelemben az egész Nyugat —második világháború utáni történelmének legkockázatosabb napjait éltük az utolsó tíz napban .


Maga a március mintha hét napig tartott volna :huszonnegyedikétől harmincegyedikéig .


Minden más ,ami történt ,elhalványul és feledhető .


Még akkor is ,ha bukik a német pénzügyminiszter ,ha negyvenkét év óta először lemond az Európai Unió tehetetlenséggel és korrupcióval vádolt kormánya ,és az unió pénzügyi jövője feletti vitában minden szereplő Thatcher asszony híres mondását visszhangozza :"Vissza akarom kapni a pénzemet !"


Még akkor is ,ha a hölgyek és urak a szuverenitás korlátairól is elmélkednek .


Tekintsenek talán Koszovóra ,a tíznapos európai háborúra ,és gondoljanak Heath angol miniszterelnök híressé vált mondására :"A szuverenitás nem olyan dolog ,amit bedughatsz a pincébe az aranytartalékod mellé ,és hetenként egyszer ,gyertyával a kezedben lemész megnézni ,hogy még mindig ott van -e ."

A dokumentumban összesen 95 mondat ezen belül 262 tagmondat talalható. A dokumentumban szereplő mondatok a küvetkezőképpen épülnek fel: 699 főnévi csoport, 263 jelzői melléknévi szerkezet, 150 határozószói csoport, 20 főnévi igenév szerepel.

A dokumentumban összesen 1705 szó jelenik meg.

Az egyes színek jelentése:
Főnév
Ige
Számnév
Melléknév
Névelő
Névutó
Mondat értékű szó
Névmás
Kötőszó
Határozószó
Nyilt tokenosztály