Farsang '97

Böjtelő havának 9. napján Farsangi Mulatságra voltunk hivatalosak Domaszékre, amit a helyi 503.sz. Klebelsberg Kunó és a szegedi Jóga a Mindennapi Életben Társaság Cserkészcsapata rendezett (rajtunk kívül más vendég sajnos nem volt). Délután 3/4 3-kor kocsiba is pattantunk mindannyian (19 személy - 2 autó !), és nem sokkal 3 óra után meg is érkeztünk a tett színhelyére, a domaszéki sportcsarnokba. Megérkezésünk után kézhez kaptuk a Lótusz-tó c. jógás lap 1. különszámát, ami sok okosság (pl. Mi a különbség a krokodil? a: zöldebb, mint hosszú b: hosszabb, mint villamos c: 23) mellett tartalmazta a tervezett programot is.

A sorversenyekhez mindjárt megalakultak az 5-6 fős csapatok, akiknek az első feladata a csapatnév és egy csatakiáltás megalkotása volt. Közben a szervezők melléknevek után faggatóztak mindenkitől, a válaszokat pedig egy lapra írták fel. Eleinte nem értettük, hogy ez mire jó, de hamar rájöttünk. Ennyi előkészület után ugyanis hivatalosan is kezdetét vette a mulatság: az ünnepélyes megnyitó beszéd csak úgy hemzsegett a sok furcsa melléknévtől... A nyitány részét képezte még egy balettelőadás is: a helyi cserkészművészekből alakult gárda Csajkovszkij Diótörőjét adta elő, egyéni feldolgozásban. A táncosok belibegtek, és egy két piruett után - nomen est omen - a sok dió csak úgy ropogott a cipőtalpuk alatt. Szűnni nem akaró tapsvihar jutalmazta a (nem létező) rendező munkáját.

Következett az I. HM sorverseny (hogy a HM minek a rövidítése, arra most nem emlékszem). A hat csapat hat féle feladatban mérte össze ügyességét, társcipeléstől a békaugrásig, pókmászáson át a hetesdobásig. Az egyes feladatokban győztes csapatok elharsogták a csatakiáltásukat is. A három csapatunk rendkívül jól szerepelt: a Gubacs győzött, hajszállal maradt csak le a Gombóc Artúr. A harmadik a helyi erőkből álló Csireg-csörög lett, míg a Favorit nevű csapatunk a negyedik helyet szerezte meg. A többi helyen a jógásokból álló Nyulam-bulam és a Sivatagi Rohamkukac osztozkodott.

A nagy örömre mindenki táncra perdült. Az össztánc keretén belül megismerkedtünk többek között egy polkával, egy zsidó liturgikus tánccal, a BINGO-val és a "kukukk" polkával is.

A sok mozgás után következett az étkezés. Eme sorok írója végre-valahára megérte azt, hogy nem marad éhen az ilyen közös lakomákon: a jógások jóvoltából ugyanis csak vegetáriánus kaja került az asztalra. A bátrabbak meg merték kóstolni a paradicsomos-szójás-pástétomos és a szezámmagos-zöldséges kenyereket, a gyávábbak csak az üres kenyérrel és az édességgel próbálkoztak. A sportszerűtlenek pedig kicsempészték a húsos szendvicseiket az öltözőből...

Ezután két helyszínen folyt tovább a bál. Akik kedvet és tehetséget éreztek magukban, azok beneveztek az I. Zsiráf magasugró versenyre. A verseny itt is zákányszéki győzelmet hozott: I. Császár Péter 124 cm-es egyéni csúccsal utasította maga mögé a mezőnyt. A többiek eközben mindenki által jól ismert táncos játékokat (Cőjje, Leveles a május, Kerek a káposzta, ...) játszottak.

Az est fénypontja a Maszkabál volt. Furcsábbnál furcsább teremtmények érkeztek körünkbe: a sort Kató néni nyitotta, erre az alkalomra külön kisminkelve. De megérkezett még többek között a halálos utazó, a beduin, a tündér, a boszorkány, egy szál rózsa, a cica, a mexikói őslakos, egy teljes filmforgató stáb és két görög bölcs is. Két rövid jelenetet is láthattunk. A filmesek (ezek mi voltunk) bemutatták, hogy nem lehet a takarítókból színészt csinálni: szerencsétlen rendező először a székét törte össze, majd végül a lelkivilágát is. A görög bölcsek pedig felvillantottak néhány képet az antik világ hétköznapjaiból. A jelmezesek tettek még egy tiszteletkört, majd mindenki lázasan szaladt a szavazóurnákhoz.

Az eredményhirdetésig és a Tombol-A sorsolásig szabadprogram volt műsoron, ahol a táncoslábúak megmutathatták társastánc-tudásukat.

Mindenki izgatottan várta a jelmezesek versenyének eredményét. A több, mint 2000 éves görög bölcsek fiatalosan vették át az első helyezettnek járó oklevelet, a filmstábunk futott be másodiknak, míg Kató néni a képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatott fel.

A Tombol-A sorsoláson fantasztikus nyereményeket vehettek át a boldog nyertesek. Volt itt régi papír 50 forintos, csavaralátét, ceruza, toll, jegyzetfüzet, 1982-es naptár, egy-két bestseller, sőt még az ajándékokat rejtő nejlonzacskó is gazdára talált (miután kiürült). A fődíj két torta volt, mindkettő szerencsésen a mi kezünkbe került, és természetesen közösen került elfogyasztásra.

A mulatság zárásaként gyertyafény mellett újra eltáncoltuk a lassú zsidó táncot, majd a Szlato zenekar mutatkozott be egy borzalmasan jó (inkább az első jelző a megfelelő) előadással. A zenekar szóvivője szerint májkelldzsekszon legutóbbi pesti koncertje után kérte fel őket utózenekarnak, ha a nézősereg nem akarna hazamenni... Az előadás nekünk is gyorsan eszünkbe juttatta, hogy az idő igencsak eltelt rajtunk, ideje lenne idulni hazafelé.

Egy csatakiáltással köszöntük meg a vendéglátóknak a meghívást, a szervezést és a nagyszerű szórakozást. Búcsúzásként elhangzott a "jövőre (vagy hamarabb), veletek (és remélhetőleg még újabb cserkészekkel), ugyanitt (vagy nálunk)" szlogen, ami reméljük meg is fog valósulni.

Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikus jó volt!

[Címlap]

Rajzok:

Saláta, Torta: Szignó (Végh Júlia: Éttermi ételek otthon)
Jelmezesek: Vandi

1505.sz. Szent Gellért CsCS
1997. február 18.