Módfelett
szeretnék ülni most veled,
szótlanul
nézni a Holdat, hogy lapul
sárgaréz
korongjával a sok nehéz,
színezüst
felhő mögött; a szinte füst
légkörön
nem törnek át a létöröm
villanó
lámpácskái, a csillagok.

Módfelett
szeretnék ülni ott veled,
hallgatag
simítni végig ajkadat,
részemet
megkapni borús, mély szemed
réveteg
tüzéből; sorvadt, rég beteg,
marcona
szívembe zárni arcodat.
 
Szerfelett
szeretném ezt egyszer veled.