Ne üljön tétlenül
Vitorla kúszik súlytalan a rúdra
kalandra kél a cetvadász hajó
fogadja szellő, könnyű, sószagú
matrózok dalra hát!
A vén fregatt s a nóta száll, repül
kapitány! ne üljön tétlenül!
 
A húsba tép a súlyos vasszigony
a vízbe vér, hordókba bálnazsír
a mély felől sötétlő árny vetül
Odinra! itt a rém!
és forrni kezd a csónakok körül
kapitány! ne üljön tétlenül!
 
És fölbukkan a súlyos szörnyeteg
ember a vízben! - szemekben rettenet
a horgonyoknál fogva húz a mélybe
kanyargó csápja megfeszül
kapitány! ne üljön tétlenül!
 
Palánk reccsen, kötél pattan, árboc ledűl
kapitány! ne üljön tétlenül!
 
A mélyvizeknek súlyos martalóca
a mélybe húz, a víz betör
kapitány! ne üljön tétlenül!
 
Ha vérzik, hát szorítsa rá erősen
ne bánja, hogyha fáj
ne üljön tétlenül! kapitány!
 
És száll alá a végtelen fenékre
a zord hajó; szorítja szörnyű csáp
sötét és néma mélyvízi világ
a rémhajó hová merül
kapitány! ne üljön tétlenül!
 
Némán sikolt a matróz, s sírba száll
lassan mozdul s az arcán téboly ül
kapitány! ne üljön tétlenül!
 
Némán suhan a mélyvizek hajója
hullámsírjában súlytalan lebeg
más útra tér a roppant szörnyeteg
s a zord hajó kísértni visszajár
ne üljön tétlenül! kapitány!