Heves vágyak nem fűtenek
- árokszélen kihűlt ebet -
rohadni inkább fölbe, lenn,
- oszlásnak indult, zöld tetem -,
mint itt, poros pitypang között.
 
Vérmes reményt nem fűzök én
- kupac gané a fű tövén -
ahhoz, hogy jő és széttapos
- engem, magányos, méla fost -
egy nagybakancsú benszülött.
 
Várjam, hogy jössz, s szatyorba raksz 
- én, visszaváltható palack -
minek? hogy aztán bálakon
- autókból szétdobált flakont -
menedzserek leszopjanak?
 
Mit bánjam, hogy fel nem veszel
- vándort, ki épp itt vesztegel -,
itt hagyva elrobogsz tova
- engem, kinek nincs otthona -
jót alszom bodzafák alatt.