Új dinamikus változó létesítése
p=malloc(sizeof(E));
A malloc(S) függvény lefoglal egy S méretű memóriaterületet a program számára. A sizeof(E) megadja, hogy egy E típusú változó mekkora helyet igényel a memóriában. A malloc(sizeof(E)) hatására tehát létrejön egy új E típusú érték tárolására (is) alkalmas változó, és ez a változó lesz a p értéke.
Pointer dereferencia
*p
A * művelet segítségével érhetjük el a p értékét vagyis a dinamikus változót. A *p változóhivatkozás a p értékére, vagyis a dinamikus változóra hivatkozik, tehát a *p értéke a dinamikus változó értéke lesz.
Dinamikus változó törlése
free(p);
A művelet hatására a p-hez tartozó memóriaterület felszabadul ezáltal a dinamikus változó megszűnik. A művelet végrehajtása után a p pointerhez nem tartozik érvényes változó, ezért a *p változóhivatkozás végrehajtása jobb esetben azonnali futási hibát eredményez. (Rosszabb esetben pedig olyan lappangó hibát, aminek az eredménye a program egy teljesen más pontján jelenik meg.)
A címképző művelet
p = &i;
A művelet meghatározza egy változóhoz tartozó memória mező címét. Ha egy p pointer típusú változó értéke az i változóhoz tartozó memória címe, akkor azt mondjuk, hogy a p i-re mutat. Ez a referencia szerinti értékátadás.
P: Nézzük meg, mi a különbség p, q, illetve *p és *q értéke között.
==============================================================================
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
int main()
{
int *p, *q;
p = malloc(sizeof(int));
q = malloc(sizeof(int));
*p = 3;
*q = 3;
printf("p es q %s\n", p == q ? "megegyezik" : "nem egyezik meg");
printf("*p == %d, *q == %d\n", *p, *q);
*p = 4;
printf("*p == %d, *q == %d\n", *p, *q);
free(p);
p = q;
printf("p es q %s\n", p == q ? "megegyezik" : "nem egyezik meg");
printf("*p == %d, *q == %d\n", *p, *q);
*p = 4;
printf("*p == %d, *q == %d\n", *p, *q);
free(p);
return 0;
}
P: Futtassuk le a következő programot, és értelmezzük! Melyik érték melyik
értékkel egyenlő, és miért ?
==============================================================================
#include <stdio.h>
int main()
{
int a = 10;
int *pa;
pa = &a;
printf("%d %#x\n", a, (int)pa);
printf("%#x %#x\n", (int)&a, (int)&pa);
printf("%d\n", *pa);
return 0;
}
F: Írj egy csere() függvényt, ami megcseréli két int típusú változó értékét.
==============================================================================
#include <stdio.h>
void csere(int *x, int *y)
{
int tmp;
tmp = *x;
*x = *y;
*y = tmp;
}
int main()
{
int x = 3, y = 4;
printf("A fuggveny elott: x = %d, y = %d\n", x, y);
csere(&x,&y);
printf("A fuggveny utan: x = %d, y = %d\n", x, y);
return 0;
}
F: Deklarálj egy 20 elemű int tömböt, majd töltsd fel értékekkel az inputról.
Deklarálj egy pointert, és a beolvasást azon keresztül valósítsd meg.
==============================================================================
#include <stdio.h>
#define N 20
int main()
{
int t[N], *p, i;
for(i=0; i<N; i++) {
p=&(t[i]);
scanf("%d", p);
}
for(i=0; i<N; i++) {
printf("%d\n", t[i]);
}
return 0;
}
F: Először olvasd be a tömb méretét, és foglalj neki dinamikusan helyet!
==============================================================================
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
int main()
{
int *t, *p, i, N;
scanf("%d", &N);
t=(int*)malloc(N*sizeof(int));
for(i=0; i<N; i++) {
p=&(t[i]);
scanf("%d", p);
}
for(i=0; i<N; i++) {
printf("%d\n", t[i]);
}
free(t);
return 0;
}
F: Olvass be 5 darab maximum 99 karakter hosszú szót úgy, hogy mindegyiknek
pontosan annyi helyet foglalsz, amennyi kell! A sztringeket írasd ki, majd
szabadítsd fel a lefoglalt területet!
==============================================================================
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
#include <string.h>
int main()
{
char buff[100];
char *ptr_tomb[5];
int i;
for(i=0; i<5; i++) {
scanf("%s", buff);
ptr_tomb[i] = (char*)malloc(strlen(buff)+1);
strcpy(ptr_tomb[i], buff);
}
for(i=0; i<5; i++) {
puts(ptr_tomb[i]);
}
for(i=0; i<5; i++) {
free(ptr_tomb[i]);
}
return 0;
}
char Honap[][20]
![]()
char *honap[]
![]()
F: Olvasd be egy tömb méretét, foglalj neki dinamikusan helyet, majd olvasd be
az elemeit!
==============================================================================
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
int main()
{
int *t, *p, i, N;
scanf("%d", &N);
t=(int*)malloc(N*sizeof(int));
for(i=0, p=t; i<N; i++, p++) {
scanf("%d", p);
}
for(i=0, p=t; i<N; i++) {
printf("%d\n", *(p++));
}
free(t);
return 0;
}
F: Adott egy kétdimenziós tömb. Pointer segítségével járjuk be az összes
elemét.
==============================================================================
#include <stdio.h>
#define SIZE 3
int main()
{
int tomb[SIZE][SIZE] = {{0, 1, 2 },
{3, 4, 5 },
{6, 7, 8 } };
int i,j;
int *pa = NULL;
pa = tomb; /* pa = &tomb[0][0] */
for(i = 0; i< SIZE*SIZE; i++)
printf("%2d ", pa[i]);
printf("\n");
for(i = 0; i< SIZE*SIZE; i++)
printf("%2d ", *(pa+i));
printf("\n");
for(i = 0; i< SIZE*SIZE; i++, pa++)
printf("%2d ", *pa);
printf("\n");
/* vigyázat! mivel pa-t növeltük a for ciklusban, ezért a ciklus után már
* nem a tömb legelső elemére fog mutatni!
*/
return 0;
}
F: Dinamikus kétdimenziós tömb létrehozása
==============================================================================
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
int main()
{
int *p, **t;
int N=3, M=4;
int i, j, v=0;
/* V1: egydimenziós tömb */
p=malloc(N*M*sizeof(int));
for(i=0; i<N; i++) {
for(j=0; j<M; j++) {
p[i*M+j]=v++;
}
}
free(p);
/* V2: sorokat külön-külön */
t=malloc(N*sizeof(int*));
for(i=0; i<N; i++) {
t[i]=malloc(M*sizeof(int));
}
for(i=0; i<N; i++) {
for(j=0; j<M; j++) {
t[i][j]=v++;
}
}
for(i=0; i<N; i++) {
free(t[i]);
}
free(t);
return 0;
}
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
int main()
{
int i;
const int maxsize = 100;
/* Kétdimenziós tömbök */
float tomb_statikus[100][100];
float tomb_valtozo_meretu_de_a_gcc_nem_szereti[maxsize][maxsize];
/*
* Mivel a program futása során tudjuk meg a maxsize -t (tegyük fel, hgoy így van)
* dinamikusan kell (így a leghelyesebb, így ragaszkodunk a szabványhoz, és így lesz hordozható a kódunk )
* helyet foglalni a kétdimenziós tömbünknek.
*
* A kétdimenziós tömb olyan egydimenziós tömb, amelynek minden eleme egy egydimenziós tömb.
*
* egydimenziós tömböt tudunk dinamikus létrehozni :
* float *tomb = (float*)calloc(meret, sizeof(float));
* -> tehát az első egydimenziós tömb elemeit (egydimenziós tömböket) létre tudjuk hozni.
* azaz a deklarációnk nézhetne így is ki : float *tomb[meret] (hiszen ez egy pointerekból álló tömb.)
* Ezzel nem kerültük ki a meret kiírását ->
* csináljunk egy pointert erre a tömbre : float **tomb.
*
* És KÉSZ!
*
* */
/* Egy olyan pointer, amely egy pointerre mutat, amely egy float tipusú változó címét tudja tárolni. */
float **tomb_dinamikus;
/* Foglaljuk le a helyet a külső tömbnek, azaz hozzunk létre egy olyan egydimenziós tömböt,
* amelynek az elemei olyan pointerek, melyek float változók címeit tudják tárolni*/
tomb_dinamikus = (float**)calloc(maxsize, sizeof(float*));
/* Magyarázat : (float**) : mivel calloc egy void* -al tér vissza, helyes, ha típuskonverziót hajtunk végre.
* mi a típusa tomb_dinamikus -nak? float**.
* sizeof(float*) : minden egyes indexén a tomb_dinamikus tömbnek egy
* float-ra mutató pointert akarunk tárolni.
* Ezért az alaptípusának a mérete float*, tehát ennek a méretét kell megadnunk.
* */
/* Foglaljunk helyet a most létrehozott tömb elemeinek (hiszen azok is pointerek) */
for(i = 0; i< maxsize; i++)
tomb_dinamikus[i] = (float*)calloc(maxsize, sizeof(float));
/* Magyarázat : (float*) : mivel calloc egy void* -al tér vissza, helyes, ha típuskonverziót hajtunk végre.
* mi a típusa tomb_dinamikus[i] -nek? float* .
* sizeof(float) : minden tomb_dinamikus[i] egy float-ra mutató pointer.
* Ezért az alaptípusának a mérete float, tehát ennek a méretét kell megadnunk.
* */
tomb_dinamikus[2][5] = 12.45;
printf("%f\n",tomb_dinamikus[2][5]);
/* Ha már nem használjuk a tömbünket, fel kell szabadítani az általunk lefoglalt memóriaterületet.
*
* Először a pointereket tartalmazó tömbben lévő pointereket kell felszabadítanunk, majd utána a tömbnek lefoglalt memóriaterületet.
* */
for(i = 0; i< maxsize; i++)
free(tomb_dinamikus[i]);
free(tomb_dinamikus);
return 0;
}
F: Készíts egy pointert, ami egy konstans értékre mutat.
F: Készíts egy konstans pointert, ami egy nem konstans értékre mutat.
F: Készíts egy pointert, ami egy tömbre mutat.
==============================================================================
#include <stdio.h>
int main()
{
const int *p=NULL;
int * const c=NULL;
int (*t)[20];
p=malloc(sizeof(int));
*p=2007; /* HIBÁS */
free(p);
c=malloc(sizeof(int)); /* HIBÁS */
*c=2007;
free(c);
return 0;
}
Tárolási osztályokat bemutató program
==============================================================================
#include <stdio.h>
#define MAX_NUM 5
/* A static tárolási osztály azt jelenti, hogy az adott változó megmarad a
* blokkból kilépés után is, és a következő belépéskor elérhető lesz a
* legutóbbi tartalom.
*
* Használhatjuk arra, hogy megszámoljuk, hányszor hívtuk az adott függvényt.
*/
int* counter()
{
static int count = 0;
count++;
printf("Count : %d\n",count);
return &count;
}
int* kell()
{
return counter();
}
int main()
{
/* Az auto tárolási osztály az alapértelmezett, ki sem szükséges tenni.
*/
auto int valami = 10;
/* A register tárolási osztály arra szolgál, hogy jelezzük a fordítónak,
* hogy olyan gépi kódot PRÓBÁLJON meg csinálni, amely során ez a változó
* folyamatosan a CPU egy regiszterében van. -> Gyorsabb elérésű, mint a
* memória, de sokkal kevesebb ilyen változó létezhet. Gyakran változó
* változót érdemes.
*
* A fordító figyelmen kívül hagyhatja!
*/
register int i;
/* A volatile módosító azt mondja a fordítónak, hogy:
* "Vigyázat, ez a változó értéke úgy is módosulhat, hogy a kódban nincsen
* annak módosítására szolgáló utasítás!"
* Pl. a változó egy porthoz csatlakozik, ahová az adott eszköz írhat!
*/
volatile unsigned short int device = (unsigned short int)0;
/* A const módosító azt mondja a fordítónak, hogy az érték nem
* megváltoztatható. Ez viszont csak annyit jelent, hogy az adott
* változóhivatkozás nem szerepelhet értékadás bal oldalán.
*/
const long int nemvaltozo = 2007;
int *p;
p=&i; /* EZ HIBÁS */
p=counter();
printf("*%p = %d\n", p, *p);
p=kell();
printf("*%p = %d\n", p, *p);
*p = 100;
counter();
return 0;
}
Megvalósítandó program: Piramis és rombusz kirajzolása képernyőre karakterek segítségével.
Kiírás: Írjunk egy olyan programot, mely bekér egy egyész számot, ez legyen a piramis magassága, majd pl. 'a' betűkből rajzoljon ki egy piramist. Két lehetséges futási eredmény:
Add meg milyen magas legyen a piramis: 6
a
aaa
aaaaa
aaaaaaa
aaaaaaaaa
aaaaaaaaaaa
Add meg milyen magas legyen a piramis: 10
a
aaa
aaaaa
aaaaaaa
aaaaaaaaa
aaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaaaa
Fejlesszük tovább a programot, hogy rombuszt rajzoljon ki. Természetesen ez nem más, mint a már meglévő piramisunk tükörképe. Vegyük figyelembe, hogy egy sorral kevesebbet rajzoltunk ki alul, hogy szép középvonalat kapjunk. Egy lehetséges futási eredmény:
Add meg milyen magas legyen a piramis: 10
a
aaa
aaaaa
aaaaaaa
aaaaaaaaa
aaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaa
aaaaaaaaa
aaaaaaa
aaaaa
aaa
a
Elég csak a rombusz forma megvalósítását elküldeni, abból látni fogom, hogy megy a felső és alsó rész generálása is.
Megoldások beküldésének határideje: 2014.11.09., vasárnap éjfél.
Egy lehetséges megoldás letöltése .
A házi feladatot megoldani nem kötelező és bemutatni sem kell, viszont a következő gyakorlaton visszakérhető (kikérdezés, táblához hívás, stb. formájában)! Ha a hallgató megoldása ötletes, szép kivitelezésű, plusz pont adható. Amennyiben viszont nem tudja megoldani gyakorlaton a házi feladatban szereplő példákat vagy nem tud válaszolni az azzal kapcsolatban feltett kérdésekre, mínusz pont adható. Plusz és mínusz pontból is egyaránt maximum 10 pontot gyűjthet össze egy-egy hallgató.
Házi feladat 01-hazi.txt , 02-hazi.txt .
Téma:
3. - 10. gyakorlat anyaga.
Gyakorlásra:
A honlapomon a 3. - 10. gyakorlathoz tartozó anyag, magyarázatokkal, példákkal.
A gyakorlatok végén lévő házi feladat és gyakorló feladatok megoldása.
A honlapom mellet további feladatok találhatóak a PUB-ban. (/n/pub/ProgramozasAlapjai/Gyakorlat/ - erős átfedés van az "itt" és "ott" található feladatok között).
Egyéb infó:
A gyakorlat 8:10-kor kezdődik és a ZH-t 8:15-kor kezdhetitek írni. Előreláthatóan 75 percetek lesz a feladat megoldására és beadására (tehát 9:30-ig). A feladatot a bíró rendszeren keresztül fogjátok megkapni és beadni is, és az értékelést is a bíró fogja csinálni ott helyben. Tehát egyből látni fogjátok a pontszámokat amiket a bíró adott. Aki késik, az is csak a fenti időintervallum alatt írhatja a ZH-t (a bíró rendszer nyit, majd automatikusan zár is). Hiányozni csak igazolással lehet, de a ZH akkor sem pótolható!
Vissza a lap tetejére.