Képrekonstrukció strukturális információval

A képrekonstrukció egyik módszere az, hogy a feladatot egy optimalizálási problémára írjuk át. Az optimalizálandó célfüggvény egyik tagja a vetületi adathoz való igazodást, egy másik tag pedig ez előzetes információnak való megfelelést méri. Az alkalmazások jelentős részében az előállítandó képet valamilyen strukturáltság jellemzi, mely az ábrázolt objektumra vonatkozó fizikai törvényszerűségek mentén alakul ki. A kép ábrázolhat például (megközelítőleg) körlapokat és/vagy körgyűrűket (folyadékáramlási vizsgálatok, kavicságyas reaktorok fűtőelemeinek vizsgálata, légbuborékok homogén anyagokban), meghatározott irány mentén kialakuló repedéseket (ipari nem roncsoló vizsgálatok), a csont belső szerkezetét ábrázoló vagy habszerűen kialakuló struktúrákat.

A hallgató feladata egy olyan általános keretrendszer megvalósítsa, mely a fenti problémát általánosságban képes megoldani. Az alkalmazás tartalmazzon egy olyan cserélhető modult, mely képes egy adott struktúrának való megfelelést számszerűen jellemezni (erre célszerűen egy neuronháló betanítása lehet az egyik megoldás, de más egyszerűbb módszer is szóba jöhet), továbbá egy ezt a modult felhasználó prior információt is alkalmazó rekonstrukciós eljárást. Legyen lehetőség a rekonstrukciós módszer paramétereinek finomhangolására és az eredmények feldolgozására egy kényelmes felhasználói interfész segítségével. A hallgató az internetről gyűjtött vagy saját maga által generált képek segítségével alakítson ki egy teszt adathalmazt is, melyen a létrehozott keretrendszer hatékonyságát elemzi legalább egy struktúra esetén.