Az Erdős Pál Fiatal Kutatói Ösztöndíj keretében folytatott tevékenységek
Jelen utatói blog az Erdős Pál Fiatal Kutatói Ösztöndíj program keretén belül folytattott kutatások folyamatát és eredményeit foglalja össze.
Kutatási területem a vékonyító algoritmusok tervezése valamint azok alkalmazása a digitális képfeldolgozásban. Korábbi kutatási eredményeim elsősorban a topológia-megőrző vékonyító algoritmusok tervezésére irányultak. Ezen tapasztalataimat felhasználva további módszerekkel kezdtem foglalkozni.
A pályázatom kutatási tervében három fő témakört neveztem meg:
- Zajtoleráns vékonyító algoritmusok tervezése
- Párhuzamos topológiai mûveletek nagyméretû particionált képeken
- Aláírás hitelesítés vázszerû jellemzők alapján
2014. december
Lassan vége az évnek. A modell-alapú aláírás hitelesítésnél sikerült megépíteni a modellt. Kicsit átalakítottam, hátha javít az eredményeken.
Az első gondolatok bíztatóak az új vázkijelölő módszer tekintetében. Le kell majd még tesztelni nagyobb képekre is, illetve vizsgálni kell a topológia-megőrzést (bár eddig nem tûnik rossznak). Ha ez jónak tûnik, akkor egy új irányt jelenthez a vázszerû alakjellemzők meghatározásában. Az ötlet ugyan nem teljesen új, de nem igen láttam még ilyen jellegû megoldást.
2014. novemeber
El vagyok havazva, pedig lassan ki kellene próbálni az ötleteket.
2014. október
Beadtuk a cikket a vázkijelölős különszámba. Most jöhet a drukkolás időszaka.
2014. október
Jól sikerült az ICIAR konferencia. Elég sokan voltak kíváncsiak a poszterünkre és az algoritmusunkra.
Remélhetőleg együttmûködés is lesz két fiatal kutatóval, bár egyelőre nekik más projektjeik futnak.
Fura volt, hogy a poszteres szekcióban több érdekes téma volt, mint a prezentációs előadásokban. Azért azt
sem szabad lenézni. Nagyon érdekes munkák voltak.
Beszámoló: PDF
2014. szeptember
Annak ellenére, hogy két eldugott szobában voltunk a kutatók éjszakáján elég szép számmal jöttek a látogatók. Bemutattuk neki a különböző képalkotási technikákat.
2014. szeptember
Készülünk a kutatók éjszakájára. Tavaly nagyon sikeres volt a rendezvény. Most máshol kaputnk helyet.
2014. szeptember
Egyelőre még nem túl jók az eredmények a modell alapú aláírás-hitelesítést illetően.
2014. augusztus
Van egy ötletem a modellépítéshez! Regisztráljuk össze a referencia aláírásokat. Minden aláírás minden minden pontjához eltároljuk, hogy milyen távol van a többi aláírástól. Ezt követően rajzoljunk körölapokat akkora sugárral, mint amekkorák a távolságok, a körlapok intenzitása legyen a sugár reciproka. Akkumuláljuk ezeket a körlapokat (intenzitásukkal együtt) egy képbe, így azok a görbeszegmensek, amelyek közel vannak egymáshoz különböző aláírások esetén is, világosabbak leszne, míg ahol az aláírás "kaotikus", ott pedig halványabb lesz.
2014. augusztus
Most kaptuk a hírt, hogy az AFHA-ra benyújtott cikket át kell szedni Word-be. Nem szeretem ezt, szebben néz ki LaTeX-ben.
Néhány nap múlva szabadságra megyek, az intézet is bezár nyárra.
2014. július
Gondolkodom azon, hogy valahogy modellt kellene építeni az aláírásokhoz. Jobb átgondolni, hogy mi az ami mûködhet és csak utána programozni. Most még szerencsére nyár van, nincs oktatás, így szabad a laborban a gépterem. Egyelőre vannak ötleteim a modellhez, de egyik sem az igazi, mindbe bele lehet kötni ...
2014. július
Hmm ... írtak az AFHA szervezői, hogy nem konferencia kötetben, hanem egy újságban jelenhet meg a cikk. Jó lenne ... Az AFHA-ra azért a posztert meg kell csinálni ...
2014. július
Az aláírás hitelesítős cikket beadtuk az AFHA-ra bízzunk a legjobbakban.
2014. június
Jó hír érkezett! Elfogadták a cikkünket a Portugáliában rendezendő ICIAR 2014 konferenciára! Megérte gyúrni a cikket! Nem tudom, hogy a nyáron lesz-e időm a 3D-s verzióra. Ott egy kicsit másképpen mûködne a dolog ... majd meglátjuk.
Most készülünk a CSCS-re! Erre kell koncentrálni.
2014. május
Részt vettem a Brnoban rendezett International Workshop on Combinatorial Imaging (IWCIA) konferencián, ahol tanszékünket másik három kolléga is képviselte. Az IWCIA konferenciák a digitális képfeldolgozás és a képi jellemzők kinyerésének egyik rangos fóruma. Korábbi években számos publikációt nyújtottunk be erre a konferenciára és előadásokat is tartottunk.
A konferenciáról szóló beszámoló: [PDF]2014. május
Zajtoleráns 2D vékonyító algoritmusok tervezésére vonatkozó első eredményeinket benyújtottuk az ICIAR 2014 konferenciára.
2014. május
A képi alapú aláírás hitelesítési eljárásoknál gyakori eljárás, hogy az aláírásokat szegmentálják,
majd valamilyen vékonyító eljárással kinyerik az aláírás középvonalát és különböző tulajdonságértékeket határoznak meg a görbére vonatkozóan.
A döntés meghozatalához, vagyis, hogy egy aláírás valódi-e vagy hamis mindig rendelkezésre állnak referencia aláírások. Amennyiben ezen referencia aláírásokra számolt tulajdonságértékek hasonlítanak a vizsgált vizsgált, kérdéses aláírásból kinyert tulajdonságokhoz, a kérdéses aláírást eredetinek tekinthető, máskülönben pedig elutasításra kerül.
A hagyományos jellemzővizsgálattal ellentétben, az aláírások középvonalát páronként összehasonlítottuk. Az összehasonlítás alapjául egy vékonyító algoritmusok által eredményezett vázszerû jellemzők hasonlóságára kidolgozott mérőszám szolgált. A módszert három publikus holland, kínai és japán aláírás-adatbázison teszteltük. A kapott eredményeket összehasonlítottuk ugyanezen adatbázison vizsgált módszerek eredményeivel. Habár a legjobbat nem sikerült túlszárnyalni, módszerünk eredményei versenyképesek.
Algoritmusunkat kolléganőmmel egy konferencia cikkben foglaltuk össze és hamarosan beadjuk egy konferenciára.
2014. április
2D vékonyító algoritmusok számára kikísérleteztem egy módszert, amely kevesebb zajos vázágat eredményez abban az esetben is, ha a kontúron kiugró zajos pixelek taláhatók. A módszer alapelve az, hogy csak olyan végpontokat őrizzünk meg a vékonyítás során, amelyek valóban hordogznak geometriai információt. Hogyan tudjuk ezt ellenőrizni? Nos, azt tudjuk, hogy a vékonyítás során, ha egy pontot egyszer végpontonak nyilvánítottunk, akkor az mindvégig megőrizzük a vékonyítás során. További iterációs során ezen pontokkal szomszédos pontok közül jónéhány már nem lesz egyszerû pont, így a detektált végpontokból folyamatosan egy vázág fejlődik. Megoldás egyik része abból áll, hogy ideiglenesen töröljük ezeket a végpontokat, továbbá az is fontos, hogy ha úgy látszik, hogy "valódi végpont" a vizsgált pont, akkor a későbbiekben vissza tudjuk állítani. Ha nem állítanánk vissza, akkor azzal problémával talánánk szemben magunkat, hogy csonkolt vázágakat kapunk. Másrészről, kollégáimmal Kardos Péterrel és Palágyi Kálmánnal jóideje gondolkodunk a "valódi végpont" fogalmán. Habár igazán nem sikerült ezt a definíciót jól megragadni, a jelen munkánkban olyan végpontot tekintünk "valódi végpontnak", amelynek a környezetében korábban, vagy az aktuális iterációs lépésben találtunk másik végpontot is.