Informatikus lányok

Kedves Látogató!

Ezen az oldalon néhány igazán sokoldalú, kedves, okos lányt fogunk bemutatni nektek! És nem utolsó sorban ők is informatikusok. Nálunk tanulnak vagy nálunk végeztek vagy nálunk oktatnak.

Katona Melinda
Gazdag-Tóth Boglárka
Mester Abigél
Balogh Vanda
Weisz Nikolett
Gelle Kitti
Griechisch Erika
Jász Judit
Vincze Veronika
Kalmár Édua

 

Katona Melinda

Katona Melinda vagyok, programtervező informatikusként végeztem, képfeldolgozás szakirányon. Jelenleg legfőképpen a doktori címem megszerzésén dolgozom. Mondhatnám, hogy gyerekkorom óta tudtam, hogy az informatika az én irányom, de nem. Egyaránt szerettem verseket írni és olvasni is, emellett pedig a nyelvek és a sportok megszállottja voltam. Aztán egy hirtelen döntéstől vezérelve itt kötöttem ki és ennek nagyon örülök.

Hét évvel ezelőtt találkoztam először a képfeldolgozással és azonnal kedvenc lett. Szeretem, hogy annak, amit csinálok, látványos kimenetele van (vagy azért, mert jól csináltam, vagy mert nem :D ). Jelenleg több olyan projektben is részt veszek, ahol a képfeldolgozás használatával az orvosoknak/biológusoknak segíthetünk és ez jó érzés.

Szabadidőmben szeretek teniszezni, fallabdázni, kirándulni és az új "hobbimnak", a
via ferrata-nak hódolni. 

 

Gazdag-Tóth Boglárka

Gazdag-Tóth Boglárka vagyok, tudományos főmunkatárs a Számítógépes Optimalizálás tanszéken. Szerencsés vagyok, számos publikációt és díjat tudhatok magaménak, és ezt szerzőtársaimnak valamint családomnak köszönhetem. Na jó, én is tettem érte ezt-azt, és akár sikeresnek is mondhatnám magam.

Az ide vezető út viszont korántsem volt egyenes. Mindig is jó voltam matekból és szerettem is, középiskolában matekos osztályba jártam. De nem láttam benne elég kihívást, így a kosárlabda került a központba. Olyannyira, hogy a TF-re készültem edzőnek. Sajnos, (vagy épp ellenkezőleg?) két egymást követő bokaszalag-szakadás kerékbe törte a kosaras pályafutásomat. Céltalan lettem, kerestem hát egy szakot, ahova felvételi nélkül bejuthatok. Szerencsére az Arany Dániel matekversenyes eredményem a közgáz prog. mat-ra pont jó volt. Az egyetem első pár éve csak eltelt velem, de később rájöttem, hogy én ebben jó vagyok, akár energiát is fektethetnék bele. Innen már kis lejtőkkel ívelt a pályám felfelé, és azt hiszem, pont a legjobb útra keveredtem. TDK, OTDK, doktoranduszság Szegeden, aztán Almeríában, a tengerparton. Ott vagy kutattam, vagy szörffel, kosarazással, néha úszással, kirándulással töltöttem az időm. Arany életem volt. Aztán megvédtem a doktorimat, majd hazajöttem, és jöhetett a család: házasság, gyerekek. Három. Na, gyerekekkel már nem olyan könnyű kutatni. De azért megoldható, csak kicsit több szervezést igényel… és egy-két tettre kész nagymamát. Voltunk például családostul vendégkutatni Sevillában. Szuper volt. Persze anyukám nélkül nem lett volna az, ezért (is) nagyon hálás vagyok neki.


 

Mester Abigél

IT girl recept:
Hozzávalók:
- 1 pohár logikus gondolkodás
- 1 evőkanál reális beállítottság
- 1 evőkanál kreativitás
- 1 pohár technológia iránti nyitottság
Elkészítés:
Gyúrd össze a hozzávalókat jó alaposan, hagyd dagadni mindenféle (humán, reál egyaránt) versenyek melegében. Nyújtsd ki fizika és matek specializációk terheivel. Vágd kis részekre az egyetemi vizsgák kardjaival. Majd süsd aranybarnára a mesterképzés alatt.
Ha elkészült, tetszés szerint díszítsd híres informatikai cégek nevével, vagy éppen doktori fokozat szerzésével.
 
Mester Abigél vagyok, és (nevemhez híven) még csak épp most kezdtem el aranybarnára sülni a mesterképzésen. Egyetemi tanulmányaim mellett az Eötvös Loránd szakkollégium aktív tagja, informatika műhely titkára, rendszergazdája vagyok. Részt veszek egyetemi projektekben és kutatásban, tervben van a doktori iskola.
Bár nem volt egyszerű választás eredménye ez a szak, mégis nagyon szeretem, mert sosem monoton a munka, mindig új kihívások jönnek szembe. Mindig lehet, és kell is új technológiákat tanulni. Valamint mindennek a hátterében ott van az informatika, szóval egyáltalán nem érzem azt, hogy a biológia, fizika iránti érdeklődésemnek a későbbiekben nem hódolhatnék ebben a szakmában.
 
Szabadidőmben (igen, még ilyen is van a többi dolog mellett) sütni, túrázni (mert jó az, ha van kivel), biciklizni, kreatívkodni szeretek. Gyerekként kimaradt, hogy zenét tanuljak, így jelenleg zongorázni tanulok, valamint táncolok. Mindemellett rendszeresen (heti 3-4 nap) úszok
Hogy hogyan fér mindez bele az időmbe? Már nagyon fiatalon elkezdtem dolgozni az Optimalizálás tanszéken, ami egy jó problémamegoldó képességgel társítva segít a mindennapokat is menedzselni. ;)
 

 

Balogh Vanda

Réges-rég, egy messzi-messzi ''90esévekben’’ született egy ikerpár. Külsőre nem igazán hasonlított ez a fiú-lány pár, de érdeklődési körre annál inkább. Ahogy teltek az évek, egyre mohóbban falták a technológiát (khm... PC játékokat). Erről a hobbiról nem tettek le sem általános, sem középiskolai tanulmányaik során sem. Mivel egy és ugyanazon osztályba jártak, gyakran bátorkodtak váltogatva beteget jelenteni: az egyik otthon kockult, a másik vitte haza a leckét.  Ennek ellenére valahogy mindketten kitűnőre érettségiztek. Úgy hozta a sors, hogy egyetemen szétváltak útjaik, egyikük matematikát tanult, másikuk mérnök-informatikusnak állt be Szegeden.

...nos, a matematikus palánta lennék én, Balogh Vanda. Részemről mind a humán, mind a reál tárgyakban szuperáltam, mégis a matekhoz, fizikához jobban kötődtem. Ennek ellenére – mivel kimondottan jól teljesítettem angolból – a szegedi Deák gimi kétnyelvű osztályába jártam, gondolván nem árthat egy felsőfokú nyelvvizsga.  Érdekelt a művészet is, szerettem rajzolni-alkotni, ezért eleinte építésznek készültem gimnázium alatt, azután meggondoltam magam és a szegedi matematika szakra adtam be a jelentkezést. Úgy gondoltam ez egy szép, letisztult tudományág, akár magában is megállja a helyét. Egyetemen, a matematika alapszakon lényegében megtanultam ''problémamegoldani'', valamint programozni. Ami megtetszett. Nagyon. Nagyon. A programozásban megtaláltam az alkotás örömét.

Amint közeledtem a matematikus alapszak végéhez, különböző informatikus tárgyakat tanultam pluszban, érdeklődésből. Meg hát jól jött szakváltási terveimhez is. Ugyanis annyira bejött az infó, hogy mesterszakra ide jelentkeztem. Szakváltásom valahogy azzal indokolnám, hogy infón is megtalálható nyomokban a matek, csak épp nagyobb mennyiségben alkalmazva (optimalizálás, mesterséges intelligencia vagy akár számítástudomány), mint egy kimondottan matematikus képzésen. És én pont erre vágytam. Alkalmazni. Nekem ez szórakoztatóbb.

 Jelenleg programtervező informatikus mesterszakon tanulok informatikai modellalkotás szakirányon. Egy projektben veszek részt a Számítógépes Algoritmusok és Mesterséges Intelligencia tanszéken Farkas Ricsinél, aminek a témája dióhéjban természetes nyelvfeldolgozás. Demonstrátorként oktatom a formális nyelvek tárgyat alapszakos programtervező informatikusoknak.

Szabadidőmben csavarozok, kacatot szerelek, ruhagyűjteményemet bámulom, a helyi e-sport bárban Mortal Kombatozok vagy épp egyik pajtásom arcképét photoshoppolom egy lehetetlen képre. Gyerekként sosem szerettem a testnevelés órákat, ennek ellenére sportként nem a sakkot és nem is az e-sportot, hanem a jógát űzöm felvállaltan (kizárólag padavanként).

 

Weisz Nikolett

Weisz Nikolett, elsőéves mérnökinformatikus MSc szakos hallgató vagyok. Akárhányszor elmondom ezt magamról, mindenki csodálkozik, és az első kérdésük, hogy „na és hány lány van rajtad kívül?”. A válasz: sajnos nem sok. Pedig ez a szak is ugyanolyan „könnyen” teljesíthető, mint bármelyik másik, ha valaki elhatározza, hogy megcsinálja, és komolyan is veszi. A másik népszerű kérdés, hogy vajon miért is ezt a szakot választottam? Mindig is szerettem a matekot, és jó is voltam benne, valamint az informatika is közel állt hozzám, bár programozni sosem tanultam. Emellett valószínűleg az is közrejátszott, hogy édesapám villanyszerelő, és a fél gyerekkoromat kint töltöttem vele a műhelyében.

Tanulmányaim mellett kutatási projekten dolgozom a Műszaki Informatika Tanszéken, illetve demonstrátorként oktattam irányítástechnikát és mérés és adatgyűjtést. Ebben a félévben órarendi ütközés miatt sajnos nem fért bele a demonstrátorkodás, de a későbbiekben szeretném folytatni. A tanórákon rengeteg különféle technikával, programozási nyelvvel és szoftverrel ismerkedünk meg, így sosem unatkozunk, és mindenki megtalálhatja azt a területet, ami leginkább érdekli.

Annak ellenére, hogy ezt a szakmát választottam, igazán csajos csaj vagyok: igyekszem elegánsan öltözni; cipőből, táskából és ékszerből sosem elég, és egyik hobbim a manikűrözés. Ezen kívül szeretek kézműveskedni, úszni, táncolni, olvasni, a legújabb hobbim pedig a társasjáték lett az államvizsga után felszabadult rengeteg idő eltöltése alatt :).

 

Gelle Kitti

Szakmai önéletrajz

 

Griechisch Erika

Griechisch Erika vagyok, jelenleg az SZTE ÁOK-TTIK Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézetében dolgozom, ami két karhoz is tartozik. Orvostanhallgatókat és ápolókat oktatok orvosi statisztikára és informatikára. Oktatás mellett a doktori címem megszerzésén dolgozom, kutatási témám az online aláírásfelismerés.

A doktori kutatási témámmal párhuzamosan foglalkozom még telemedicinával, jelenleg egy projektben veszek részt, amiben telemedicinás applikációkat és hordozható eszközöket térképezünk fel, rendszerezünk, és oktató anyagokat fejlesztünk.

A középiskolában jó voltam a reálos tárgyakból, nagyon szerettem a matematikát és az informatikát, bár programozni sosem tanultam. Az informatika tanárom tanácsát követve belekezdtem a Pécsi Tudományegyetem programozó informatikus szakába (akkor még főiskolainak hívták nem  BSc-nek), ahol hamar belejöttem a programozásba, a matekkal pedig továbbra sem volt gondom. Miután diplomát szereztem, egy évet kutatói ösztöndíjjal az Egyesült Államokban (http://www.rosztoczyfoundation.com) töltöttem. Ekkor láttam bele a kutatás rejtelmeibe, mert bár az egyetem első éve alatt megfogalmazódott bennem, hogy szívesen tanítanék, de nem tudtam korábban mit is jelent "kutatni".

Miután visszatértem Magyarországra, Szegeden folytattam a tanulmányaimat programtervező informatikus MSc szakon. Fél évig a matematikus MSc-be is belekóstoltam, ami nagyon érdekes volt, de két párhuzamos MSc szakot végezni kicsit megterhelő volt, inkább félbehagytam a matekot (amit azóta is bánok, mert végül nem folytattam és munka mellett nehéz lenne folytatni). A mester szak elvégzése után kerültem az SZTE Informatika Doktori Iskolájába, a doktori fokozatom megszerzése pedig éppen folyamatban van: a disszertációmat írom és még egy doktori szigorlatot kell teljesítenem.

Hobbi? Sok minden érdekel, sajnos messze nincs mindenre időm. Évekkel ezelőtt sokat Rubik kockáztam, először pusztán rehabilitációs célból kezdtem el megtanulni a kirakást (nem viccelek, eltört a csuklóm és gipszlevétel után javasolták, hogy sokat mozgassam).

Ha rákattansz, nehéz abbahagyni, főleg ha az egyik legjobb barátod profi játékos és lelkesen tanít. Szép lassan megtanultam kirakni a 3x3x3-as, 5x5x5-ös, 7x7x7-es Rubik kockát, a floppy kockát (3x3x1), a domino kockát (3x3x2), a Megaminxet, a kistestvérét a Flowerminxet és a Pyraminx-et. A legutóbbi terv volt a vakon kirakás megtanulása, amit "elméletben" tudok is, csak más dolgokkal kezdtem időt eltölteni és (még) nem gyakoroltam be eléggé. Azért nem vagyok teljesen kocka.

Ének-zenei általános iskolába jártam, így a zene mindig is az életem része volt.  Jelenleg ötödik éve éneklek a Szegedi Vox Nova Kórusban és másfél éve salsázni járok (nem véletlenül említem a zenénél, nagyon szeretem a zenéket, amire táncolunk).

Emellett nyúl-bolond vagyok gyerekkorom óta, közel két és fél éve vagyok másodmagammal egy Tigris nevű törpenyúl boldog gazdája.

Emellett szeretek kerékpározni, világot látni, túrákra járni és olykor a geocaching szenvedélyemnek is hódolok, utóbbi kettő hobbi szerencsére össze-össze köthető, viszont sajnos egyre kevesebb időm jut rá.

Jász Judit

Ha röviden kell bemutatkoznom, akkor csak annyit mondanék magamról, hogy Jász Judit vagyok, a Szegedi Tudományegyetem Szoftverfejlesztés Tanszékének adjunktusa, programtervező matematikus, informatikus kutató és oktató, de most elsősorban édesanya, 3 gyönyörű kisfiú anyukája.
A fenti bemutatkozás persze nem teljes, mert hivatalosan nevem előtt ott a Dr. előtag, mely azt hivatott jelezni, hogy tudományterületemből megszereztem a PhD-t, ami annyit jelent esetemben, hogy az Informatika Tudományok doktora cím birtokosa vagyok. Ez büszkeséggel tölt el, mert ilyen címmel nem sok nő rendelkezik. Nem csoda, hiszen alapvetően kevés lány választja ezt a szakot, és még kevesebben vannak, akik tanulmányaikat tovább folytatják, hogy megszerezhessék a doktori címet is.
Pedig ez egy  igen jó hivatás, hisz valamennyi területe összeegyeztethető azzal, hogy a karrier építése mellett családot is alapítsunk, hiszen a lehető legrugalmasabb munkavégzést teszi lehetővé az, hogy a feladataim nagy részét akár otthonról is el tudom látni. Hiszen programozni lehet egy otthoni munkaállomásról is, hallgatók témavezetését otthonról is lehet kísérni, illetve tudományos munkákban is részt lehet venni úgy, hogy közben hivatalosan még gyeden van az ember (lánya), és közben gyermeket nevel. Persze nyilvánvalóan nehezebb helyt állni így bárhol, mint család nélkül: vannak olyan területek, amelyre nem jut már elég idő, energia, illetve adódhat úgy, hogy a munkahelyen sem mindenki mindig teljesen megértő, vagy elfogadó a tekintetben, hogy egy anya erőforrásai osztottak.

Hogy az előbbieken túl miért választottam magamnak ezt a foglalkozást? Bár pályafutásomat én is egy zenei általános iskolában kezdtem, elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a reál tantárgyak érdekelnek leginkább. Nagyon sok tanulmányi versenyen indultam el matematikából és fizikából, és nem is eredménytelenül. Így már a középiskolát fizika tagozaton folytattam tovább. Érdekes módon, ami elrettentett a fizikától, az éppen az volt, hogy úgy éreztem, ott nem tudnék lányként érvényesülni (persze van erre is ellenpélda), így egy olyan területet kerestem, ami kreatív a maga módján, nem nélkülözi a reál gondolkodást és meg lehet belőle élni. Az informatika pont ilyen :) Nagyon sok lehetőség van benne, és egyben nagyon sok kihívás is, hiszen az élet minden területének lassan nélkülözhetetlen alapja lesz.

Hobbijaimat tekintve talán ugyan olyan vagyok, mint bármelyik lány. Nagyon szeretem a kreatív kézműveskedést, és nagyon szeretek fotózni. Utóbbinál talán nem kérdés, miben tud segíteni az, hogy nem áll tőlem távol a számítástechnika, de meglepő módon az előbbit is nagyban segíti az, hogy mára már számos ismeretet halmoz fel az internet, és ezáltal szinte önállóan tanultam meg horgolni, kötni, vagy például gyufakockát kirakni, azaz gyufákból úgy összeállítani egy kockát, hogy nem használunk hozzá ragasztót.

 

Vincze Veronika

Vincze Veronika vagyok, az MTA-SZTE Mesterséges Intelligencia Kutatócsoport kutatójaként dolgozom, a fő kutatási területem a számítógépes nyelvészet: jelenleg elsősorban az internetről származó szövegek (pl. Facebook- és Twitter-üzenetek) automatikus feldolgozásával foglalkozom. A kutatás mellett a Szegedi Tudományegyetem több karán is tanítok, jelenleg angol szakos, nyelvészet szakos, illetve informatikus hallgatók is járnak az óráimra.

Talán ritkaságnak számít, de iskolás koromban egyformán jó voltam humán és reál tárgyakból is, matek- és fizikaversenyeken éppúgy értem el helyezéseket, mint magyar- vagy történelemversenyeken. Negyedikes koromtól a klasszikus technikaórák helyett nekünk már informatikaóráink voltak, ami a kilencvenes évek elején nagyon nagy újításnak számított, így barkácsolásban talán kevésbé, de a BASIC nyelvben eléggé otthonosan mozogtam az általános iskola végére. Amikor azonban eljött a pályaválasztás ideje, humán irányban indultam el: gimnáziumban angol tagozatos voltam, utána az SZTE bölcsészkarát általános nyelvészet és angol szakokon végeztem el, majd 2012-ben itt szereztem doktori fokozatot nyelvtudományból. Ezek után logikus kérdés lehet, hogy mit keresek én az informatikus lányok között. Nos, 19 éves koromban kapcsolódtam be az egyetemen zajló számítógépes nyelvészeti munkálatokba, akkor még nyelvészhallgatóként. Ezzel úgy éreztem, megtaláltam azt a területet, ahol remekül tudom ötvözni a reál és humán érdeklődésemet, hiszen a számítógépes nyelvészet művelése - nevéből adódóan - mind nyelvészeti, mind informatikai ismereteket is igényel. Ugyan a két terület látszólag távol áll egymástól, valójában mindkettő erősen megköveteli a logikai készségeket, algoritmikus gondolkodást, analitikus látásmódot. Az azóta eltelt évek során számos kutatási projektben vettem részt, eleinte hallgatóként, később már főállású munkatársként. A nyelvészeti tudás mellé fokozatosan elsajátítottam a munkámhoz szükséges informatikai és programozási ismereteket is, és végül a tavalyi évben megszereztem második doktori fokozatomat, ezúttal informatikából. Nemzetközi mércével mérve is nagyon kevesen rendelkeznek két tudományágban is PhD-fokozattal, így különösen büszke vagyok arra, hogy ezt nőként sikerült elérnem.

És hogy miért is jó informatikusnak lenni? Munkámban leginkább azt szeretem, hogy a hétköznapi emberek számára is hasznosítható, kézzelfogható eredménye van, például az internetes keresőprogramok vagy gépi fordítóoldalak is különféle számítógépes nyelvészeti technológiákra épülnek. Emellett a munkám gyakorlati gondolkodásra tanít, hiszen a problémák megoldása során az elméleti ismereteket kell a gyakorlatba átültetni úgy, hogy azzal a felhasználó is meg legyen elégedve, ami bizony időnként sok kihívást rejt magában. Az is nagy előnye az informatikus létnek, hogy a munkavégzés nem helyhez kötött: gyakorlatilag bárhol tudok dolgozni, ahol van számítógép és internetkapcsolat, akár otthon is, vagy útközben, vonaton vagy buszon ülve. Mindemellett a kutatói lét számomra egyik legkedvesebb oldala, hogy a tudományos konferenciák révén arra is lehetőségem nyílik, hogy rengeteg szép, izgalmas és egzotikus helyre eljussak a világban. Eddig 31 országban jártam, melyek közül talán Szingapúrhoz, Kínához, Izlandhoz és az USÁ-hoz kötődnek a legérdekesebb emlékeim. 
Szabadidőmben leginkább kirándulni szeretek, a túrák során sokszor geoládákat is megkeresek. Fotózni is szoktam, a kirándulásaimról és utazásaimról mindig számos fényképpel térek haza. A külföldi konferencialátogatások alkalmával is mindig szakítok arra időt, hogy felfedezzem (és megörökítsem) a helyi nevezetességeket. Szoktam kézműveskedni is, varrogatok vagy nyakláncokat, fülbevalókat készítek, a rajzolás és festés sem áll távol tőlem, de nyitott vagyok bármilyen alkotó jellegű tevékenységre.

Kalmár Édua

Önéletrajz

Zircon - This is a contributing Drupal Theme
Design by WeebPal.