Informatikus lányok

Kedves Látogató!

Ezen az oldalon néhány igazán sokoldalú, kedves, okos lányt fogunk bemutatni nektek! És nem utolsó sorban ők is informatikusok. Nálunk tanulnak vagy nálunk végeztek vagy nálunk oktatnak.

Griechisch Erika
Jász Judit
Vincze Veronika
Kalmár Édua
 

 

Griechisch Erika

Griechisch Erika vagyok, jelenleg az SZTE ÁOK-TTIK Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézetében dolgozom, ami két karhoz is tartozik. Orvostanhallgatókat és ápolókat oktatok orvosi statisztikára és informatikára. Oktatás mellett a doktori címem megszerzésén dolgozom, kutatási témám az online aláírásfelismerés.

A doktori kutatási témámmal párhuzamosan foglalkozom még telemedicinával, jelenleg egy projektben veszek részt, amiben telemedicinás applikációkat és hordozható eszközöket térképezünk fel, rendszerezünk, és oktató anyagokat fejlesztünk.

A középiskolában jó voltam a reálos tárgyakból, nagyon szerettem a matematikát és az informatikát, bár programozni sosem tanultam. Az informatika tanárom tanácsát követve belekezdtem a Pécsi Tudományegyetem programozó informatikus szakába (akkor még főiskolainak hívták nem  BSc-nek), ahol hamar belejöttem a programozásba, a matekkal pedig továbbra sem volt gondom. Miután diplomát szereztem, egy évet kutatói ösztöndíjjal az Egyesült Államokban (http://www.rosztoczyfoundation.com) töltöttem. Ekkor láttam bele a kutatás rejtelmeibe, mert bár az egyetem első éve alatt megfogalmazódott bennem, hogy szívesen tanítanék, de nem tudtam korábban mit is jelent "kutatni".

Miután visszatértem Magyarországra, Szegeden folytattam a tanulmányaimat programtervező informatikus MSc szakon. Fél évig a matematikus MSc-be is belekóstoltam, ami nagyon érdekes volt, de két párhuzamos MSc szakot végezni kicsit megterhelő volt, inkább félbehagytam a matekot (amit azóta is bánok, mert végül nem folytattam és munka mellett nehéz lenne folytatni). A mester szak elvégzése után kerültem az SZTE Informatika Doktori Iskolájába, a doktori fokozatom megszerzése pedig éppen folyamatban van: a disszertációmat írom és még egy doktori szigorlatot kell teljesítenem.

Hobbi? Sok minden érdekel, sajnos messze nincs mindenre időm. Évekkel ezelőtt sokat Rubik kockáztam, először pusztán rehabilitációs célból kezdtem el megtanulni a kirakást (nem viccelek, eltört a csuklóm és gipszlevétel után javasolták, hogy sokat mozgassam).

Ha rákattansz, nehéz abbahagyni, főleg ha az egyik legjobb barátod profi játékos és lelkesen tanít. Szép lassan megtanultam kirakni a 3x3x3-as, 5x5x5-ös, 7x7x7-es Rubik kockát, a floppy kockát (3x3x1), a domino kockát (3x3x2), a Megaminxet, a kistestvérét a Flowerminxet és a Pyraminx-et. A legutóbbi terv volt a vakon kirakás megtanulása, amit "elméletben" tudok is, csak más dolgokkal kezdtem időt eltölteni és (még) nem gyakoroltam be eléggé. Azért nem vagyok teljesen kocka.

Ének-zenei általános iskolába jártam, így a zene mindig is az életem része volt.  Jelenleg ötödik éve éneklek a Szegedi Vox Nova Kórusban és másfél éve salsázni járok (nem véletlenül említem a zenénél, nagyon szeretem a zenéket, amire táncolunk).

Emellett nyúl-bolond vagyok gyerekkorom óta, közel két és fél éve vagyok másodmagammal egy Tigris nevű törpenyúl boldog gazdája.

Emellett szeretek kerékpározni, világot látni, túrákra járni és olykor a geocaching szenvedélyemnek is hódolok, utóbbi kettő hobbi szerencsére össze-össze köthető, viszont sajnos egyre kevesebb időm jut rá.

Jász Judit

Ha röviden kell bemutatkoznom, akkor csak annyit mondanék magamról, hogy Jász Judit vagyok, a Szegedi Tudományegyetem Szoftverfejlesztés Tanszékének adjunktusa, programtervező matematikus, informatikus kutató és oktató, de most elsősorban édesanya, 3 gyönyörű kisfiú anyukája.
A fenti bemutatkozás persze nem teljes, mert hivatalosan nevem előtt ott a Dr. előtag, mely azt hivatott jelezni, hogy tudományterületemből megszereztem a PhD-t, ami annyit jelent esetemben, hogy az Informatika Tudományok doktora cím birtokosa vagyok. Ez büszkeséggel tölt el, mert ilyen címmel nem sok nő rendelkezik. Nem csoda, hiszen alapvetően kevés lány választja ezt a szakot, és még kevesebben vannak, akik tanulmányaikat tovább folytatják, hogy megszerezhessék a doktori címet is.
Pedig ez egy  igen jó hivatás, hisz valamennyi területe összeegyeztethető azzal, hogy a karrier építése mellett családot is alapítsunk, hiszen a lehető legrugalmasabb munkavégzést teszi lehetővé az, hogy a feladataim nagy részét akár otthonról is el tudom látni. Hiszen programozni lehet egy otthoni munkaállomásról is, hallgatók témavezetését otthonról is lehet kísérni, illetve tudományos munkákban is részt lehet venni úgy, hogy közben hivatalosan még gyeden van az ember (lánya), és közben gyermeket nevel. Persze nyilvánvalóan nehezebb helyt állni így bárhol, mint család nélkül: vannak olyan területek, amelyre nem jut már elég idő, energia, illetve adódhat úgy, hogy a munkahelyen sem mindenki mindig teljesen megértő, vagy elfogadó a tekintetben, hogy egy anya erőforrásai osztottak.

Hogy az előbbieken túl miért választottam magamnak ezt a foglalkozást? Bár pályafutásomat én is egy zenei általános iskolában kezdtem, elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a reál tantárgyak érdekelnek leginkább. Nagyon sok tanulmányi versenyen indultam el matematikából és fizikából, és nem is eredménytelenül. Így már a középiskolát fizika tagozaton folytattam tovább. Érdekes módon, ami elrettentett a fizikától, az éppen az volt, hogy úgy éreztem, ott nem tudnék lányként érvényesülni (persze van erre is ellenpélda), így egy olyan területet kerestem, ami kreatív a maga módján, nem nélkülözi a reál gondolkodást és meg lehet belőle élni. Az informatika pont ilyen :) Nagyon sok lehetőség van benne, és egyben nagyon sok kihívás is, hiszen az élet minden területének lassan nélkülözhetetlen alapja lesz.

Hobbijaimat tekintve talán ugyan olyan vagyok, mint bármelyik lány. Nagyon szeretem a kreatív kézműveskedést, és nagyon szeretek fotózni. Utóbbinál talán nem kérdés, miben tud segíteni az, hogy nem áll tőlem távol a számítástechnika, de meglepő módon az előbbit is nagyban segíti az, hogy mára már számos ismeretet halmoz fel az internet, és ezáltal szinte önállóan tanultam meg horgolni, kötni, vagy például gyufakockát kirakni, azaz gyufákból úgy összeállítani egy kockát, hogy nem használunk hozzá ragasztót.

 

Vincze Veronika

Vincze Veronika vagyok, az MTA-SZTE Mesterséges Intelligencia Kutatócsoport kutatójaként dolgozom, a fő kutatási területem a számítógépes nyelvészet: jelenleg elsősorban az internetről származó szövegek (pl. Facebook- és Twitter-üzenetek) automatikus feldolgozásával foglalkozom. A kutatás mellett a Szegedi Tudományegyetem több karán is tanítok, jelenleg angol szakos, nyelvészet szakos, illetve informatikus hallgatók is járnak az óráimra.

Talán ritkaságnak számít, de iskolás koromban egyformán jó voltam humán és reál tárgyakból is, matek- és fizikaversenyeken éppúgy értem el helyezéseket, mint magyar- vagy történelemversenyeken. Negyedikes koromtól a klasszikus technikaórák helyett nekünk már informatikaóráink voltak, ami a kilencvenes évek elején nagyon nagy újításnak számított, így barkácsolásban talán kevésbé, de a BASIC nyelvben eléggé otthonosan mozogtam az általános iskola végére. Amikor azonban eljött a pályaválasztás ideje, humán irányban indultam el: gimnáziumban angol tagozatos voltam, utána az SZTE bölcsészkarát általános nyelvészet és angol szakokon végeztem el, majd 2012-ben itt szereztem doktori fokozatot nyelvtudományból. Ezek után logikus kérdés lehet, hogy mit keresek én az informatikus lányok között. Nos, 19 éves koromban kapcsolódtam be az egyetemen zajló számítógépes nyelvészeti munkálatokba, akkor még nyelvészhallgatóként. Ezzel úgy éreztem, megtaláltam azt a területet, ahol remekül tudom ötvözni a reál és humán érdeklődésemet, hiszen a számítógépes nyelvészet művelése - nevéből adódóan - mind nyelvészeti, mind informatikai ismereteket is igényel. Ugyan a két terület látszólag távol áll egymástól, valójában mindkettő erősen megköveteli a logikai készségeket, algoritmikus gondolkodást, analitikus látásmódot. Az azóta eltelt évek során számos kutatási projektben vettem részt, eleinte hallgatóként, később már főállású munkatársként. A nyelvészeti tudás mellé fokozatosan elsajátítottam a munkámhoz szükséges informatikai és programozási ismereteket is, és végül a tavalyi évben megszereztem második doktori fokozatomat, ezúttal informatikából. Nemzetközi mércével mérve is nagyon kevesen rendelkeznek két tudományágban is PhD-fokozattal, így különösen büszke vagyok arra, hogy ezt nőként sikerült elérnem.

És hogy miért is jó informatikusnak lenni? Munkámban leginkább azt szeretem, hogy a hétköznapi emberek számára is hasznosítható, kézzelfogható eredménye van, például az internetes keresőprogramok vagy gépi fordítóoldalak is különféle számítógépes nyelvészeti technológiákra épülnek. Emellett a munkám gyakorlati gondolkodásra tanít, hiszen a problémák megoldása során az elméleti ismereteket kell a gyakorlatba átültetni úgy, hogy azzal a felhasználó is meg legyen elégedve, ami bizony időnként sok kihívást rejt magában. Az is nagy előnye az informatikus létnek, hogy a munkavégzés nem helyhez kötött: gyakorlatilag bárhol tudok dolgozni, ahol van számítógép és internetkapcsolat, akár otthon is, vagy útközben, vonaton vagy buszon ülve. Mindemellett a kutatói lét számomra egyik legkedvesebb oldala, hogy a tudományos konferenciák révén arra is lehetőségem nyílik, hogy rengeteg szép, izgalmas és egzotikus helyre eljussak a világban. Eddig 31 országban jártam, melyek közül talán Szingapúrhoz, Kínához, Izlandhoz és az USÁ-hoz kötődnek a legérdekesebb emlékeim. 
Szabadidőmben leginkább kirándulni szeretek, a túrák során sokszor geoládákat is megkeresek. Fotózni is szoktam, a kirándulásaimról és utazásaimról mindig számos fényképpel térek haza. A külföldi konferencialátogatások alkalmával is mindig szakítok arra időt, hogy felfedezzem (és megörökítsem) a helyi nevezetességeket. Szoktam kézműveskedni is, varrogatok vagy nyakláncokat, fülbevalókat készítek, a rajzolás és festés sem áll távol tőlem, de nyitott vagyok bármilyen alkotó jellegű tevékenységre.

Kalmár Édua

Önéletrajz

Zircon - This is a contributing Drupal Theme
Design by WeebPal.