Kalmár László élete
Megemlékezések Kalmár Lászlónkról 1905-1976
1976. augusztus 1-én az MTA mátraházai üdülőjében Kalmár László – megszokott ebéd utáni alvását elhagyva – élénken végigbeszélgette velem a délutánt. Beszélt a szerteágazó meghívásokról, amelyeknek eleget tenni készül; hiszen a világ legkülönbözőbb pontjain várják a tanácsait. Arról is beszélt, hogy be szeretne kapcsolódni a matematika oktatásunk reformját előkészítő munkába (ami az én nyugdíjas koromnak ad célt és értelmet). Nem ő volt a beteg, én voltam az, és ő kedves gondoskodással vett körül: kihozott számomra a bejárat feletti kis eresz alá egy karosszéket, hogy az eső ellenére szívhassak magamba egy kis mátrai levegőt. Másnap – mint minden délelőtt – felment a Kecskebércre, amire én már álmomban sem mernék gondolni. Visszatérte után egyszerre rosszul érezte magát – és percek múlva halott volt. Máig sem lehet elhinni és beletörődni...
Kalmár László önéletrajzából (1976)
A somogymegyei Edde községhez tartozó Alsó-Bogát pusztán születtem 1905. március 27-én. Édesapám ott uradalmi intéző volt az Inkey-féle nagybirtokon. Később, kb. 1 ½ éves koromban a fejérmegyei Sárszentágota községbe került intézőnek a Leopold-féle bérelt nagybirtokra. Édesanyám kereskedő-családból származott.
A pedagógus a számítógépek korában
Beszélgetés Kalmár László akadémikussal
Megjelent a Köznevelés c. folyóirat 1974. május 17-i számában jelent meg a 3-5 oldalakon. Az interjút készítette N. Sándor László.
A tudományos almanach Kalmár László professzorról szóló címszavának első adata: Edde Alsó-bogát pusztán született 1905-ben. A pillanatnyilag utolsó bejegyzés: a British Computer Society 1973-ban dísztagjává választotta. És ami a két adat közt van: 1927 óta tanít a szegedi egyetemen, 1950-ben Kossuth-díjat kap, közéleti ember, a Bolyai János Matematikai Társulat és a Neumann János Számítógéptudományi Társaság tiszteletbeli elnöke, akadémiai bizottságok tagja, a hazai tudománypolitika egyik alakítója. Irányítja az MTA Matematikai Logikai és Automataelméleti Tanszéki Kutató Csoportját, valamint a József Attila Tudományegyetem Kibernetikai Laboratóriumát.
És ami nincs benne az almanachban? Egyike az első tudósoknak, akik felfedezik a kibernetika világraszóló jelentőségét. Lelkes pedagógus. A felszabadulás után népi kollégiumot szervez, az 50-es években szakérettségis tanfolyamok szakfelügyeletét vállalja. Óráin soha nem volt katalógus. A hallgatók oda azért járnak, mert tudják: a professzortól mindig kapnak valami maradandót.
Beszélgetés a matematikáról Kalmár László akadémikussal
Az interjú szövege 1972-ben jelent meg a Természet Világa augusztusi számában a 351-356. oldalakon
Van a matematika körül egynéhány mítosz. Szülőit, terjesztőit elég nehéz tetten érni. Persze sokat köszönhetünk maguknak a matematikusoknak is. De oktatási rendszerünk, lényegileg egész kultúránk segítette terjedését. Hogy csak párat említsünk a mítoszok közül, ilyen pl. a matematika ún. ezoterizmusa (azaz érthető-e a matematika nem matematiku-soknak?), ilyen purizmusa (azaz alkalmazható-e a matematika, vagy matematika-e a matematika alkalmazása?) és ilyen referencianélkülisége (azaz vonatkozik-e a valóságra a matematika, ami persze összefügg az előzővel). Ezek a „mítoszok”, egyik erősebben, másik gyengébben benne élnek tudatunkban.
Az persze igaz, hogy amióta emberek vagyunk, mítoszaink is vannak. Az is kétségtelen, hogy mítoszaink nem helyettesíthetők semmi mással, legfeljebb magyarázhatók; de az már aligha kívánatos, hogy nem mítikus gondolkodásmódunk egyik csúcsteljesítmé-nyének, a matematikának legalapvetőbb problémáihoz mitikusan viszonyuljunk...