Az SQLite egy viszonylag új, nyílt forráskódú adatbázis-kezelő rendszer és függvénykönyvtár. 2000. május 9-én jelent meg az első verziója. Kis mérete miatt nagyon gyorsan elterjedt, olyannyira, hogy az Android-os telefonokban is ez a rendszer található meg. Ebben a fejezetben röviden bemutatjuk az SQLite adatbázis-kezelő rendszert és annak főbb funkcióit, tulajdonságait. Nem részletezzük azokat a nyelvi elemeket, amelyek a szabványos SQL nyelvben megvannak, inkább a sajátosságokat hangsúlyozzuk ki. Az adatbázis-kezelő rendszerek esetében általában egy szerver írja és olvassa az adatbázis-állományokat. A szerverhez egy kliens programmal csatlakozunk a szerverhez, és az adatokat hálózati kommunikációval valósítjuk meg.

Az SQLite abban is különbözik például a MySQL-től, hogy nincs külön szerver-kommunikáció, az eljárások ezen függvénykönyvtár segítségével közvetlenül írják és olvassák az adatbázis-fájlokat. Az SQLite az úgynevezett klasszikus szervernélküli adatbázis-kezelő rendszerek közé tartozik, amely azt jelenti, hogy az adatbázis motor ugyanazon processzuson, szálon és címen fut, mint az alkalmazás. Az SQLite-ban minden adatbázishoz egyetlen adatbázisfájl tartozik, amely platform-függetlenné teszi az adatbázist. Ez a fájl – és az adatbázis is – hordozható 32-bites, 64-bites, nagy- és kis-endiánú (little endian és big endian) architektúrájú gépek között is.

Az alábbi videóban tekintsük át az SQLite használatát!

Mikor érdemes SQLite-ot használni?

• beágyazott rendszerek esetében
• alkalmazás fájl formátumoknál (pl. CAD programoknál)
• kis- és közepes forgalmú weboldalaknál
• adatelemzésnél (pl. bioinformatikai kutatásoknál)
• fájl archivumoknál, adattárolóknál
• oktatásban

Mikor jobb egy kliens-szerver adatbázist választani?

• kimondottan kliens-szerver alkalmazásoknál
• nagyméretű adatbázisok esetén
• nagy forgalmú adatbázisoknál (ahol sok az olvasó folyamat, de kevés
  az író folyamat)
• nagyméretű és nagy forgalmú weboldalaknál, amelyeket több szerver
  szolgál ki