A kép felbontása (komplex) szinuszoid hullámok súlyozott összegére. Képtér <-> frekvenciatér. A frekvenciatér a különböző hullámok súlyait tartalmazza.

Komplex számokból álló kép kell bemenetnek, és a kimenet is ilyen lesz.

A frekvenciatérben az origótól távolodva egyre nagyobb frekvenciájú komponensek súlyát találjuk. A nagy intenzitáskülönbségek (élek) kialakításához magas frekvenciás komponensek kellenek.

Az alábbi példa az 1D négyszögjel közelítését mutatja szinuszoid hullámok összegeként.

	=
+
	=
+
	=
+
	=
+
	=

A DFT optimális működéséhez speciális képméret szükséges. Ha nem teljesül, akkor nulla értékű sorokkal és/vagy oszlopokkal célszerű kiegészíteni a képet!

Megjeleníteni a komplex kép magnitúdójának logaritmusát szokták: log(1 + magn(DFT(I))). Magnitúdó: valós és képzetes érték négyzetösszegéből vont négyzetgyök (= távolság az origótól a komplex számsíkon).

DFT esetén megegyezés szerint a kép középpontja az origó. Normál kép esetén a bal felső sarok. => Képnegyedek átrendezése szükséges!

Inverz DFT hatására a valós képsík adja az eredmény képet.

Ha nem módosítunk a spektrum képen, az eredeti képet kapjuk vissza. Ha módosítunk, szűrt eredményt kapunk.

Előadás anyagában: ideális, Gauss és Butterworth szűrők előállítási módja.