Relációs adatbázissémának (vagy relációsémának) nevezünk egy attribútumhalmazt, amelyhez név tartozik: formálisan R(A₁,...,A_n), ahol R a relációséma neve, A₁, ... A_n, pedig az attribútumhalmaza. Minden attribútumhoz tartozik egy értékkészlet, amelyből felveheti értékeit. Az i-edik attribútum értékkészletét dom(A_i) jelöli. Az R(A₁, ..., A_n) séma feletti T tábla az alábbi módon írható le: , vagyis nem más, mint az értékkészletek Descates-szorzatainak részhalmaza. Másképpen mondva, ha vesszük az attribútumoknak az összes lehetséges értékét, és ezeket minden lehetséges módon párosítjuk, ezen rekord-halmazból kerülnek ki a T tábla sorai.

Azt a attribútumhalmazt, amelyen a T tábla minden sora különbözik szuperkulcsnak nevezzük. A K attribútumhalmazt kulcsnak nevezzük, ha minimális szuperkulcs, vagyis bármelyik attribútumot elvéve belőle, már lennének azonos sorok a tábla ezen attribútumhalmazán. Egy relációsémában több kulcs is előfordulhat, vagyis több attribútumhalmazt is ki tudunk jelölni kulcsként. Ha több kulcs is meghatározható a sémában, akkor kijelöljük az egyiket, amelyet elsődleges kulcsnak nevezünk. Ha egy attribútum alkotja kulcsot azt egyszerű kulcsnak, ha több attribútum alkotja a kulcsot, azt összetett kulcsnak nevezzük.

Azokat az attribútumokat, amelyek egy másik sémának az elsődleges kulcsára hivatkoznak külső kulcsnak nevezzük.

A relációsémához hozzátartoznak a kulcsfeltétel és a külső kulcsfeltétel is.