Az adatbázis tervezésekor általban valamilyen szöveges specifikációban kapjuk meg azt, hogy milyen adatokat szeretnénk tárolni az adatbázisban. Ebben a szöveges leírásban az egyedek és az attribútumok viszonylag jól körülhatárolhatók, azonban a kapcsolatokat, vagyis az adatok közötti relációkat magunknak kell megfontolni. Előfordul - különösen amikor az embernek még kevés a tapasztalata az adatbázisok terén - hogy az elkészített logikai modell, és abból létrehozott adatbázis bonyolultan, nehézkesen használható. Ilyenkor az adatbázis logikai modelljét is át kell tervezni.
Az E-K diagram készítésekor az alábbi lépéseket érdemes követni:
- Határozzuk meg az egyedeket, ezek többnyire tulajdonságaik, attribútumaik által is jól körülhatárolhatók. A valódi egyedeknek mindig van egy olyan attribútumhalmaza, amely egyértelműen meghatároz minden példányt. Ha felrajzoltuk az egyedeket, kössük hozzá az attribútumaikat, majd határozzuk meg ezekből az attribútumhalmazokból a kulcsokat. Ha nem tudunk olyan attribútumhalmazt megadni, amely egyértelműen azonosítja az egyedet, akkor valószínűleg gyenge egyeddel van dolgunk.
- Határozzuk meg a kapcsolatokat. Ezek az egyedek közötti relációk lesznek. Ha már az egyedek megvannak, akkor könnyebb meghatározni a kapcsolatokat. Előfordulhat, hogy egy adat, amit szeretnénk eltárolni, nem rendelhető csupán az egyik vagy a másik egyedhez. Ez sugallja azt, hogy valószínűleg kapcsolati attribútum lesz. Ha lehet, akkor mindig két-két egyed között definiáljunk egy kapcsolatot (ideértve a rekurzív kapcsolatot is), ez a későbbiekben segíteni fog bennünket a tervezés során.
- Amennyiben egy adathalmaz leírása leginkább egyedként határozható meg, de nem tudunk az attribútumai között kulcsot kijelölni, akkor az vagy kapcsolat, vagy pedig gyenge egyed lesz. A gyenge egyed kapcsolattá is alakítható. Fordítva ez abban az esetben lehetséges, ha a kapcsolatnak nagyon sok attribútuma van. A gyenge egyedhez mindig kapcsolódik legalább egy meghatározó kapcsolat.
Lássunk erre két példát!