Az adatbázis tervezésekor általban valamilyen szöveges specifikációban kapjuk meg azt, hogy milyen adatokat szeretnénk tárolni az adatbázisban. Ebben a szöveges leírásban az egyedek és az attribútumok viszonylag jól körülhatárolhatók, azonban a kapcsolatokat, vagyis az adatok közötti relációkat magunknak kell megfontolni. Előfordul - különösen amikor az embernek még kevés a tapasztalata az adatbázisok terén - hogy az elkészített logikai modell, és abból létrehozott adatbázis bonyolultan, nehézkesen használható. Ilyenkor az adatbázis logikai modelljét is át kell tervezni.
Az E-K diagram készítésekor az alábbi lépéseket érdemes követni:
- Határozzuk meg az egyedeket, ezek többnyire attribútumaik által is jól körülhatárolhatók. Az egyedeknek mindig van egy olyan attribútumhalmaza, amely egyértelműen meghatároz minden példányt. Ha felrajzoltuk az egyedeket, kössük hozzá az attribútumaikat, majd határozzuk meg ezekből az attribútumhalmazokból a kulcsokat.
- Határozzuk meg a kapcsolatokat. Ezek az egyedek közötti relációk lesznek. Ha már az egyedek megvannak, akkor könnyebb meghatározni a kapcsolatokat. Előfordulhat, hogy egy adat, amit szeretnénk eltárolni, nem rendelhető csupán az egyik vagy a másik egyedhez. Ez sugallja azt, hogy valószínűleg kapcsolati attribútum lesz. Ha lehet, akkor mindig két-két egyed között definiáljunk egy kapcsolatot (ideértve a rekurzív kapcsolatot is), ez a későbbiekben segíteni fog bennünket a tervezés során.
- Amennyiben egy adathalmaz leírása leginkább egyedként határozható meg, de nem tudunk az attribútumai között kulcsot kijelölni, akkor az vagy kapcsolat, vagy pedig gyenge egyed lesz. A gyenge egyed kapcsolattá is alakítható. Fordítva ez abban az esetben lehetséges, ha a kapcsolatnak nagyon sok attribútuma van. A gyenge egyedhez mindig kapcsolódik legalább egy meghatározó kapcsolat.
Lássunk erre néhány példát!